FORDÍTÁSOK

Munkanap

a tavaszi mélységekből jövök,

elvegyülök a hegyvidéki

emlékekben lakó költők között.

a kíváncsiság birodalmából

jövök. egy bambusz szorongása kísér és egy

impulzus valami kőből.

az út beláthatatlan belül

minden repülőben amivel saját magam

felé repülök.

a reggelek tétova dallamában

félelem nélkül adom

át magam ennek az idegen felejtésnek.

                                            Lipp Márta fordítása

Jornada

venho do fundo da primavera,
misturo-me com os poetas
que vivem na memória da montanha.
venho do império da curiosidade,
acompanha-me uma angústia de bambu
e um impulso de pedra.
a viagem existe enorme
dentro de todos os aviões que apanhei
rumo a mim mesma.
na melodia trémula das manhãs
entrego-me sem medo
a todo este esquecimento estrangeiro.

In: “A Transfiguração da Fome”, 2018.

Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis, Portugália) portugál költő.  Keleti tudományokból, valamint kínai-portugál interkulturális kapcsolatokból szerzett diplomát és tudományos fokozatot, Portugáliában a Minhoi Egyetemen és Kínában a Tiencsini Egyetemen. Jelenleg Kínában él, professzor a Tiencsini Egyetem idegen nyelvek szakán.  Több portugál költészeti díj birtokosa, 2017-ben részt vett az isztambuli Nemzetközi Versfesztiválon, 2018-ban pedig közreműködött a makaói Irodalmi Fesztivál és más nemzetközi irodalmi esemény szervezésében is. Öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi  („A Transfiguração da Fome”, „Az éhség átváltozása”) 2018 augusztusában, s ez év májusában elnyerte a Glória de Sant’Anna irodalmi díjat, melyet a portugál nyelven írt művek közül az előző évi legjobbnak ítélt könyv kapja.  

Forrás: 7 poemas de “A Transfiguração da Fome” , de Sara F. Costa, Aug 22, és a benne szereplő illusztráció, Valentin Rekunenko (1955) ukrajnai festő műve.

http://www.mallarmargens.com/2018/08/7-poemas-de-transfiguracao-da-fome-de.html

Eső a tavon

minden csepp

megint egy új tó

egy csillag és egy

szentjánosbogár közt

megy le a nap.

Semmi sem olyan mint

Az éj sötét

És minden világos.

az este

végén mennydörgés

után a csend a legnagyobb

Kívülem

a tájban elképzelem

a képet aki voltam

bent a kertben

korábban érkezik a végéhez

a nap

öreg lapok között

egy levél még mindig

zöld a régi házból

kioltja a fényt

virradat előtt egy

szentjánosbogár

szürke délután

minden azálea

rózsaszínben ég

a szél elvonult

pusztán csak a fák

integetése maradt

      Lipp Márta fordítása

Chuva no lago
cada gota
um lago novo

entre uma estrela
e um vagalume
o sol se põe.

Nada como a noite
Escurece
E tudo se esclarece.

fim de tarde
depois do trovão
o silêncio é maior

Fora de mim
imagino na paisagem
a imagem do que fui

dentro do jardim
o dia chega mais cedo
ao fim

entre velhas páginas
uma folha ainda verde
da casa antiga

apaga a luz
antes de amanhecer
um vagalume

tarde cinza
toda azaléia
arde em rosa

o vento passou
restou apenas
o aceno das árvores

Alice Ruiz (1946. Curitiba) brazil költő. Több mint húsz verseskötete jelent meg, egyebek mellett haikuk is. Haikuiban nem alkalmazkodik a hagyományos formákhoz, például sem  összességében, sem soronként nem tartja a  szótagszámot. A versei portugál nyelvterületen kívül megjelentek az Egyesült Államokban, Belgiumban, Mexikóban, Argentínában, Spanyolországban és Írországban is.

Eső a tavon

minden csepp

megint egy új tó

egy csillag és egy

szentjánosbogár közt

megy le a nap.

Semmi sem olyan mint

Az éj sötét

És minden világos.

az este

végén mennydörgés

után a csend a legnagyobb

Kívülem

a tájban elképzelem

a képet aki voltam

bent a kertben

korábban érkezik a végéhez

a nap

öreg lapok között

egy levél még mindig

zöld a régi házból

kioltja a fényt

virradat előtt egy

szentjánosbogár

szürke délután

minden azálea

rózsaszínben ég

a szél elvonult

pusztán csak a fák

integetése maradt

      Lipp Márta fordítása

Chuva no lago
cada gota
um lago novo

entre uma estrela
e um vagalume
o sol se põe.

Nada como a noite
Escurece
E tudo se esclarece.

fim de tarde
depois do trovão
o silêncio é maior

Fora de mim
imagino na paisagem
a imagem do que fui

dentro do jardim
o dia chega mais cedo
ao fim

entre velhas páginas
uma folha ainda verde
da casa antiga

apaga a luz
antes de amanhecer
um vagalume

tarde cinza
toda azaléia
arde em rosa

o vento passou
restou apenas
o aceno das árvores

Alice Ruiz (1946. Curitiba) brazil költő. Több mint húsz verseskötete jelent meg, egyebek mellett haikuk is. Haikuiban nem alkalmazkodik a hagyományos formákhoz, például sem  összességében, sem soronként nem tartja a  szótagszámot. A versei portugál nyelvterületen kívül megjelentek az Egyesült Államokban, Belgiumban, Mexikóban, Argentínában, Spanyolországban és Írországban is.

Miután egy test

tart meg egy

másik testet

egyetlen szív sem

bírja el

a keveset

      Lipp Márta fordítása

Depois que um corpo
comporta
outro corpo

nenhum coração
suporta
o pouco

2008.

Alice Ruiz (1946. Curitiba) brazil költő. Több mint húsz verseskötete jelent meg, egyebek mellett haikuk is. A versei megjelentek az Egyesült Államokban, Belgiumban, Mexikóban, Argentínában, Spanyolországban és Írországban is. Ez a – “Kettő Egyben” című kötetben megjelent – cím nélküli verse szinte minden évben szerepel a legszebb, portugál nyelven írt anyák napi versek között.

A koponyák megjelenése a Tejút vásznon

A szemem láttára öregszik meg

az arcom

Elfogadom az isteneimet

és valószínű hogy

Jónás  is elfogadta a bálnát

még a nagy meditáció előtt

a nagy csönd előtt

még mielőtt a sóbordát

kikotorta

Alábukás-prédikálás ezt gyakorlom

az évszaknak megfelelő

legmagasabb sziklán

És ugrás előtt

mindig imádkozom Istenhez

hogy ne lehessen a háború

tőlem teljesen független

Mert volt úgy hogy

tanított engem a szent

És előfordult hogy meg is súgta

a tűz útját

a nyolcadik régióban

Van egyfajta katasztrófa kiválasztódás

ami határozottan megmutatja magát

Olyasmikben

mint az orosz lány figurája

aki átmegy a játszótéren

a műanyagtáska belsejében

3 őszibarackkal operál

mintha nyilas volna

aki épp az augusztusi

napfonaton parádézik

az arany nyílvesszőivel

Az arcom megjelölődik

forradalmakkal és jóddal

rézszilánkokkal

és azzal a mély csönddel

mint mikor a fekete angyalkák

a cukrozott kávéjukat isszák

A hátamra veszem

a műanyagkardot

ami felaprítja a felhős párkánydíszt

a jegy és az aszcendens között

Igen egyre jobban közeledek

az aszcendensemhez

mialatt lassan megbékülök a Napommal

Elfogadom a hőseimet

akik már itt vannak

és akik majd még csak ezután jönnek

Kiszabom a találmányaikat

de mindenesetre

még mindig a zsebemben tartom

az ötdolláros bankjegyet amivel

a nomád ajándékozott meg

aki a sivatagban énekelt.

2014.

                    Lipp Márta fordítása

O aparecimento das caveiras no lençol da Via Láctea

Minha cara está se envelhecendo
antes de mim
Reconheço meus deuses
e se supõe que Jonas
também tenha reconhecido a baleia
antes da grande meditação
antes do grande silêncio
ou antes de escavar
a costela de sal
Pratico mergulho-prego
desde a rocha mais alta
como é próprio da estação
E antes do salto
sempre peço a Deus
que a guerra não me seja
de todo indiferente
Porque foi assim
que me ensinou a santa
Foi assim que me segredou
a estrada de fogo
da oitava região
Há uma seleção de catástrofes
se apresentando firmes
Coisas do tipo
A figura da menina russa
que passa no parquinho
acenando 3 pêssegos
dentro da bolsa de plástico
Como se fosse um arqueiro
fazendo show-off
de suas setas douradas
no fio solar de Agosto
Minha cara está marcada
por revoluções e iodo
por estilhaços de cobre
e pelo silêncio profundo
de los angelitos negros
à hora do café com açúcar
Carrego nas costas
a espada de plástico
que corta o friso nublado
entre signo e ascendente
Sim eu me aproximo
cada vez mais de meu ascendente
enquando faço pazes com meu sol
Reconheço meus heróis
aqueles que vieram antes
e os que virão mais tarde
Recorto suas descobertas
mas pelo sim pelo não
ainda guardo em meu bolso
a nota de cinco dólares
que me ofereceu o nômade
que cantava no deserto.

2014.

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010-től évekig  ingázott Lisszabon és Rio de Janeiro között. Lisszabonban szerkesztő, Rio de Janeiroban újságíró volt. Az első verseskötete – Jóquei (Zsoké) – 2014-ben jelent meg. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat. Mind Portugáliában, mind Brazíliában elismert költő. Jelenleg Lisszabonban él.

Poétikus nap

Poétikus nap,

Amit átitat

A szép!

A tompa hajnal,

A vészt hordozó hírek,

És váratlanul minden

Fényes lesz, tele bájjal!

Még hogy nincsenek csodák!

Vannak, de azokban nem a szokásos tény van…

Igazi bánat,

Hogy az emberi lélek nem eléggé tágas,

Vagy hogy már nincs hely benne másnak.

                                                Lipp Márta fordítása

Dia Poético

Que lindo dia
De poesia
Se pôs!
A manhã baça,
O jornal carrancudo,
E, de repente, tudo
Cheio de luz e graça!

E que não há milagres!
Há, mas são destes, que não provam nada…

É uma pena
Que a nossa alma seja tão pequena,
Ou já esteja ocupada

Coimbra, 1950. június 7.

A “Diário V.”  (Napló V.) című kötetben.

Miguel Torga (Adolfo Correia de Rocha, 1907. São Martinho de Anta – 1995. Coimbra). A XX. század egyik legnagyobb portugál költője. Orvos, költő, író, és drámaíró.   Ő volt az első, akit Camões Díjjal tüntettek ki 1989-ben. 1960 és 1994 között többször jelölték Nobel Díjra, és őszintén remélték, hogy ő lesz az első portugál nyelvű író, aki megkapja.

Éjszaka

Éjjel, semmi palástja,

Ahol meglapul minden,

Megrekedt melódia

Az elnémult fülekben.

Megtért eredet, csend

Elvesztett ütközetben;

Halott rög, ahol pihen

A megtagadott élet.

Feloldatlan vétek.

Érzéketlen gesztus;

Éjszaka, a szívem

A keresésedre indul.

1943.

      Lipp Márta fordítása

NOITE

Noite, manto do nada
Onde se acolhe tudo,
Melodia parada
Nos ouvidos de um mudo.

Mãe do regresso, paz
Da batalha perdida;
Leiva morta onde jaz
A renúncia da vida.

Pecado sem perdão.
Aceno sem ternura;
Noite, o meu coração
Anda à tua procura.
–
Coimbra, 26 de Novembro de 1943
in Diário III

Miguel Torga (Adolfo Correia de Rocha, 1907. São Martinho de Anta – 1995. Coimbra). A XX. század egyik legnagyobb portugál költőjeként tartják számon. Orvos, költő, író, és drámaíró.   Ő volt az első, akit Camões Díjjal tüntettek ki 1989-ben. 1960 és 1994 között többször jelölték Nobel Díjra, és őszintén remélték, hogy ő lesz az első portugál nyelvű író, aki megkapja.

Szemfedő

A nap kihajt az éjből,

Ahogy termésből a sarja.

Örömében egy rigó nevetve

Az eget gyászából fölriasztja.

Szükség volt énekszóra,

De himnuszra, abszolútra.

És ki énekeli meg,

Ki képes ekkora tettre?

A líra belehalt a

Fejvesztett ügyeskedésbe.

1946.

                Lipp Márta fordítása

SUDÁRIO

O dia rompe de noite
Como um rebento do fruto.
Ri-se um melro de alegria,
Acorda o céu do seu luto.
Era preciso cantar,
Mas um hino absoluto.

E quem o canta, quem é
Capaz de uma tal façanha?
A poesia morreu
De desespero e de manha.

1946. Diário III

Miguel Torga (Adolfo Correia de Rocha, 1907. São Martinho de Anta – 1995. Coimbra). A XX. század egyik legnagyobb portugál költőjeként tartják számon. Orvos, költő, író, és drámaíró.   Ő volt az első, akit Camões Díjjal tüntettek ki 1989-ben. 1960 és 1994 között többször jelölték Nobel Díjra, és őszintén remélték, hogy ő lesz az első portugál nyelvű író, aki megkapja.

Iszom egy kávét  minden nap

Iszom egy kávét minden nap, van hogy hidegen iszom

aztán meg is halhatok, ja és még

a két kezemmel egy baráti nyakat ölelek

ami persze egy könyv.

Tárgyilagos kinézetem van az életre némiképp alkalmatlan.

Ormótlan cipő, cingár láb, a szerelem úgyszólván kihalt.

Annyi megsemmisült név az üres kezem között.

Biztos meglesz majd a megfelelő formula

a végső otthonosság mind a két visszatérő

állapotra: az élőre és a halottra.

Elfogulatlannak lenni félig kinyújtott kéz

hülye szentencia annak aki ragaszkodik

a teljessel való közelséghez.

Az igazság az hogy  igazából nem akartam semmit

ami valami más dolog lenne mint amit akarhattam.

Összeszedem magam és  megrendelem a szóban forgó kávét

ami átteszi a figyelmemet a koldus és király hivatásra

a saját külön sértettségemet a világ hatalmas nyomorára.

Ami itt a lényeg a nő akit ha tudnék fölemelnék

és aki megfizetne a névtelenség miatti ütésekért

nincs Buddha hogy fölpiszkáljon bennünket, na kislány, mi lesz?

És megyek a kávézóba azért is hogy biztosítsam,

legalább amíg iszom, kitartok

esetleg Isten egy javított változatban én vagyok.

2012.

                                                                        Lipp Márta fordítása

Bebo uma bica por dia

Bebo uma bica por dia, às vezes bebo-a fria
depois disto bem que podia morrer, diga-se
com as mãos ao redor de um pescoço amigo
quero dizer, de um livro.

Tenho o carácter objectivo de uma incompetência para a vida.
Sapato gordo, pé franzino, amor quase extinto.
Tanto nome derrotado às minhas mãos vazias.

Haverá certamente uma fórmula adequada
uma domesticidade última de perseverar
em ambas as condições: vivo e morto.
Ser imparcial a meia mão estendida
que frase estúpida para quem insiste
fazer de tudo fronteira com o absoluto.

A verdade é que na verdade não quero nada
como qualquer outra coisa que pudesse querer.
Refaço-me e peço a tal bica que me transfere
a atenção para a vocação de mendiga e altiva
no meu separado insulto ao grande cu do mundo.

Há uma mulher a mais aqui que se eu pudesse subia
e que me devolve o soco do anonimato
não há Buda que nos valha, menina, que fazer?

E eu vou ao café ainda assim para assegurar
que, pelo menos enquanto bebo, persisto
ou talvez seja Deus numa versão melhorada de mim.

2012.

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.

Kép: Raquel Nobre Guerra portréja.

Egyszer banánnal ajándékoztál meg

virágok neked, írásban jött.

Jól felfogom hogy a költészet haszontalan

mint máskülönben az egész irodalom a

világok alig rendezetlenségét színleli

a lényeg hogy a színlelés egyfajta póz.

Megmagyarázom.

Az önteltség legvégletesebb tette:

saját karikatúra dimenziója van

amit áthárít másokra.

Végeredményben mi éri el és kié, hogy kárvallottak legyünk?

És a szerelem bágyadt utcai kandeláber az átjárónkon kioldódik.

Tudom mi az a gyorsan romlandó.

Rólad köztudott hogy van egy különleges képességed

bűvtáncot lejtesz a kezeddel az isteneknek

míg én erre a magasságra felcsapott orral

inkább elmegyek onnan ahol hiányzik valami.

Most értem meg hogy a banán a föld alatt alszik a kezeid között és hogy a szerelmünk

még a kalcitban lebeg.

Az élet, legyen ami lesz, ehhez igazodik.

És szaladok haza egy csokor virággal de te nem vagy.

Semmi ami nem volt előrelátható,

heartbreakers, love comes in spurts.

2016.

                                                                 Lipp Márta fordítása

Uma vez ofereceste-me bananas
flores para ti, vinha escrito.

Percebo bem a inutilidade da poesia
como de resto a literatura que finge
a mínima desordem dos mundos
o que importa é fingir uma pose.

Explico.

O mais extremo acto de egoísmo:
ter a dimensão própria da caricatura
e endossá-la aos outros.

O que toca a afinal e a quem, que sejamos sinistros?
E o amor um candeeiro de rua frouxo que à nossa passagem se desliga.

Dou conta dos perecíveis.

De ti sabe-se que tinhas um jeito especial
de dar bailinho aos deuses com as mãos
enquanto eu de nariz espetado nesse cima
preferia o abandono onde nada me faltava.

Entendo agora que as bananas dormem com as tuas mãos debaixo da terra e que o nosso amor flutua ainda na calcite.

O mundo, seja como for, cabe nisto.

E eu corro para casa com um bouquet de flores mas tu não estás.

Nada que não estivesse previsto,
heartbreakers, love comes in spurts.

2016

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.