Befejezés
Többet nem morajlik, nem suttog a tenger,
A tenger.
Álomtalan vidék, színtelen a tenger,
A tenger.
Ő is szánnivaló, a tenger,
A tenger.
Elnyelt felhők árján mozdul csak a tenger,
A tenger.
Ágyát a lesújtó ködre hagyja már a tenger,
A tenger.
Meghalt még ő is, látod, a tenger,
A tenger.
Lipp Márta fordítása
Finálé
Többé nem bömböl, nem susog a tenger,
a tenger.
Álomtalan, fakó mező a tenger,
a tenger.
Szánalmat kelt a tenger is,
a tenger.
És árnytalan felhőkkel ring a tenger,
a tenger.
Komor köldöknek ágya már a tenger,
a tenger.
Halott már, nézd, a tenger is,
a tenger.
Baranyi Ferenc fordítása
Finale
Più non muggisce, non sussurra il mare,
Il mare.
Senza i sogni, incolore campo è il mare,
Il mare.
Fa pietà anche il mare,
Il mare.
Muovono nuvole irriflesse il mare,
Il mare.
I fiumi tristi cedé il letto il mare,
Il mare.
Morto è anche lui, vedi, il mare,
Il mare.
Giuseppe Ungaretti verse
A versről eszembe jutott egy rég elfelejtett könyv, Otar Csiladze, Ment egy ember az úton című regénye. Bár a mitológiai Kolkhiszban játszódik, de valójában nem a mitológiai időkben, hanem a hatvanas években, és az akkori Szovjetunió részét képező Grúziában. Ők is abból veszik észre, hogy baj van, hogy meghalt a tenger. Szépen van leírva, érdemes elolvasni. Igaz, hogy 650 oldal, viszont 370 Ft-ért kapható a bookline-on. (Otar Csiladze: Ment egy ember az úton. Bp. 1983. Magvető) Az eredeti könyv 1973-ban jelent meg.
Kép: Alfred Sisley: On the cliffs, Langeland Bay, Wales, 1897.
Mikor a kép készült, Giuseppe Ungaretti 9 éves volt. Mikor Csiladze a könyvét írta, körülbelül akkor halt meg, 1970-ben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: