Nézegetem, amit nem látok
Nézegetem, amit nem látok.
Késő van már, minden homályos.
És amit magamban kívánok,
Még fogják a belső határok.
Odafönt az égbolt roppant nagy,
Megérzem, túl a fákon;
Ámbár a szél egészen elhal,
A levél leng az ágon.
A másik oldalé minden,
Ott él, ahol én gondolok.
Az ág sem háborodik fel,
Mint a határtalan égbolt.
A létező rá van téve
Arra, ki alszom és vagyok.
A szomorúság nem ér el.
De szomorú, aki vagyok.
- szeptember 7.
Lipp Márta fordítása
Szemlélem, mit nem látok,
Szemlélem, mit nem látok,
Késő van, szürke minden,
S mit csak magamba’ vágyok,
Megállt a falon innen.
Az égbolt a magasban,
Túlnanról fákat érzek;
Bár a szél gyengül lassan,
Megrebben a levélzet.
Minden túlról van, abban,
mit érzek, és mi van,
S ha mozdul ág, ha roppan,
Az ég határtalan.
A létező s az álom
Létemmel elvegyül,
S hogy bús lennék, nem állom –
Vagyok bús-egyedül.
Déri Balázs fordítása
A portugál nyelvű vers alatti díszítést Maria Rodrigues “Divagar Sobre tudo um pouco” (Kalandozás mindenfelé egy kicsit) című blogjából vettem, és követtem, ahogy ő megformázta.
Mint ahogy a felső kép is az ő vers bejegyzéséhez tartozik.
https://algarve-saibamais.blogspot.hu/2010/08/contemplo-o-que-nao-vejo-poema-de.html
Contemplo o que não Vejo – Poema de Fernando Pessoa
Contemplo o que não vejo.
É tarde, é quase escuro.
E quanto em mim desejo
Está parado ante o muro.
Por cima o céu é grande;
Sinto árvores além;
Embora o vento abrande,
Há folhas em vaivém.
Tudo é do outro lado,
No que há e no que penso.
Nem há ramo agitado
Que o céu não seja imenso.
Confunde-se o que existe
Com o que durmo e sou.
Não sinto, não sou triste.
Mas triste é o que estou.
Fernando Pessoa
Végül a vers egy portugál dalban, ahogy Maria do Rosário Bettencourt fadoénekesnő előadja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: