A halál mindig korai A Morte Chega Cedo
A halál mindig korai, A morte chega cedo,
Merthogy az élet rövid. Pois breve é toda vida
A most színleli azt, ami O instante é o arremedo
Lehetett volna, de nincs. De uma coisa perdida.
A szerelem elindult, O amor foi começado,
Az eszményi nem halt el, O ideal não acabou,
És aki felényúlt, E quem tenha alcançado
Nem tudja, mit ért el. Não sabe o que alcançou.
De ezek a halálnak E tudo isto a morte
Sorok a nem biztoshoz, Risca por não estar certo
A sors könyvébe íródnak, No caderno da sorte
Mit Isten nyitva hagyott. Que Deus deixou aberto.
Lipp Márta fordítása Fernando Pessoa
1933. szepteber 11.
A vers megértését nehezíti, hogy alig van benne támpont. Ezt a kapaszkodót az „ideal” szó adja, ami szinte kiragyog a versből. A portugálban is és a magyarban is, ahogy több más nyelvben, melléknévként és főnévként is használatos, mint „eszményi”, illetve „eszménykép”. Akármelyiket is gondoljuk a versbe, sem az eszményit, sem az ideált nem lehet befejezni, vagy valami ehhez hasonlót csinálni vele, ami a hozzá kapcsolt ige elsődleges jelentése. A számba vehető szavak közül az ember csak egyet tehetne, szakít az ideállal. De szerencsére nem ő az alany. Az én értelmem a mellé a jelentés mellé állt, és lélekben is a mellé állított, hogy az ideál nem múlik el, nem ér véget, „nem hal el”. És ez az egyetlen reménysugár a versben. Talán ez az, ami miatt Isten nyitva hagyta a sors könyvét.
Ha úgy fogjuk föl az ideált, mint ami nem teljesedik be, ami az eredeti szövegből szintén lehetséges, hozzávesszük az ideált is mindahhoz, amit „a halál eltöröl”. Ez esetben szomorúbb kicsengése van a versnek. De mégsem a szomorúság benne a gondolat, hanem az ismeretlen némiképp szorongást keltő folytonossága. Hisz az “élet rövid fejezet” “sorsunk írott könyveiben”, ami eszerint több kötet, és nemcsak az életből áll. Vaskó Péter interpretációja inkább az örökkévaló felől közelít, míg az enyém az egyedi élet felől. Olvassuk most el így a verset, nagyon szép:
Halálunk hamar ránk szakad
Halálunk hamar ránk szakad,
Az élet rövid fejezet,
Rossz másolat a pillanat
Egy dologról, mi elveszett.
Elkezdődött a szerelem,
S nem végeztünk az eszmével,
Ki elért valamit, sosem
Tudja meg, hogy mit is ért el.
S eltörli ezt a vég, hiszen
Kuszák, halványak e sorok
Sorsunk írott könyveiben,
Amit Isten nyitva hagyott.
Vaskó Péter fordítása
És mivel a fönti videó brazil volt és brazil portugál nyelven mondták el a verset, nem tudok ellenállni, hogy betegyek egy portugál diákot is, aki Pessoa versét európai portugál kiejtéssel deklamálja.
Kép: Szőnyi István, Tavaszi táj, 1936.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: