XL – Szimónidésztől
Az összes földi esemény
Jupiter kezén van, ó fiam, Jupiterén,
Minthogy tehetsége révén
Az ő szava a döntő.
De a távoli jövő
Vak elménket aggasztja, és magára vonja,
Pedig az emberi idő,
Ahogy az ég a szerencsénket forgatja,
Nem tart, csak napról napra.
Boldogító látszatok szép reménye
Táplál valamennyiünket,
Mindenki töri magát érte, hiába:
Ki a megfelelő napra
Vár, ki pedig időszakra;
A földön nincs olyan élő,
Aki ne képzelne a jövőbeni évre
Kezes, nagylelkű isteneket,
Plútót is beleértve.
De íme, még mielőtt a remény révbe érne,
Van, kit utolér az öregség,
Van, kit Léthé sötétjébe visz a betegség,
Ezt a zord Mars és amazt a hullámzó szenvedély
Ragadja magával; van, akit fölemészt
A tengernyi gyászos gond, vagy a nyaka köré
Hurkot vet a halálba menekülő.
Ekképpen ezerféle
Baj ijesztő serege
Bántja és emészti a szegény halandót, míg élő.
Én inkább hajlok arra,
Hogy a bölcs és a közös tévhitektől nem függő
Ember nem támogatja
A kínt; sem a maga baja,
Sem a szenvedés iránt nem táplál ily szerelmet.
Lipp Márta fordítása
XL – Dal greco di Simonide
Ogni mondano evento
È di Giove in poter, di Giove, o figlio,
Che giusta suo talento
Ogni cosa dispone.
Ma di lunga stagione
Nostro cieco pensier s’affanna e cura,
Benchè l’umana etate,
Come destina il ciel nostra ventura,
Di giorno in giorno dura.
La bella speme tutti ci nutrica
Di sembianze beate,
Onde ciascuno indarno s’affatica:
Altri l’aurora amica,
Altri l’etade aspetta;
E nullo in terra vive
Cui nell’anno avvenir facili e pii
Con Pluto gli altri iddii
La mente non prometta.
Ecco pria che la speme in porto arrive,
Qual da vecchiezza è giunto
E qual da morbi al bruno Lete addutto;
Questo il rigido Marte, e quello il flutto
Del pelago rapisce; altri consunto
da negre cure, o tristo nodo al collo
Circondando, sotterra si rifugge.
Così di mille mali
I miseri mortali
Volgo fiero e diverso agita e strugge.
Ma per sentenza mia,
Uom saggio e sciolto dal comune errore,
Patir non sosterria,
Nè porrebbe al dolore
Ed al mal proprio suo cotanto amore.
1823 vége és 24 eleje
A vers nyersfordításban:
Szimónidésztől
Minden evilági esemény
Jupiter hatalmában van, Jupiterében, ó fiam,
Aki a tehetsége folytán
Minden dologban dönt.
De a távoli jövő miatt
Aggódik, és azzal törődik a mi vak gondolkodásunk,
Bár az emberi életszakasz,
Ahogy az ég a szerencsénket osztja,
Napról napra tart.
A szép remény mindannyiunkat
Boldog látszatokkal táplál,
Melyekért hiába töri magát bárki:
Ki a megfelelő napra,
És ki az időszakra vár,
És senki sem él a földön,
Akinek a jövőbeni évre a kezes és kegyes
Isteneket, Plútóval együtt
Az elméje nem ígéri meg.
Íme, mielőtt a remény révbe ér,
Kit az öregség ér utol,
Kit a betegségek visznek a sötét Léthéig;
Ezt a zord Mars, és azt a szenvedély
Hulláma ragadja magával; mást a gyászos gondok
Emésztenek föl, vagy gonosz hurkot vetve
A nyakára, a föld alá menekül.
A nyomorult halandót
Így ezer baj
Ijesztő és szokatlan hada fenyegeti és gyötri.
De az én nézetem szerint
A bölcs és a közös tévhittől eloldott ember
A szenvedést nem támogatja,
És a fájdalom iránt,
Sem a saját maga baja iránt nem táplálna ekkora szerelmet.
Leopardi 1823 utolsó és 24 első hónapjaiban készítette a két, úgynevezett Szimónidész fordítást. A Cantiban, a saját versek között, 1835-ben szerepelnek először. Ez a vers a kötet sorrendjében megelőzi a Dello stesso (Ugyanazé) címűt. Többször átírta mind a kettőt, fokozatosan függetlenedett a saját verse alapjául szolgáló művektől. De a cím arra utal, hogy mindvégig kitartott az eredeti szerző alapgondolata mellett. A címekkel jelezte, hogy közös keretben kell érteni a két verset.
Az újabb kutatások szerint* a Dello stesso valóban Szimónidész versére alapul, de ez nem. Ennek a versnek az eredetijét az amorgói Szemonidesz írta, aki egy jó évszázaddal korábban élt, mint Szimónidész, az időszámítás előtti VII. században. Néhány tudós szerint ő volt az első jambikus költő, mégpedig „modern” jambikus költő.
Feltételezhető, hogy Leopardi nem tudta, hogy két eltérő költőé a vers, amit lefordított. Bár engem nem lepne meg, ha sejtette volna. Tudni nem lehetett, mert az ő idejében, és még sokáig, Szemonidesz verseinek jó részét Szimónidésznek tulajdonították.
Mindegy is, hogy sejtette-e vagy sem. Az, hogy „egybeértette” a kettőt, önmagában alkotás. Nem csak a két költő közti több mint 100 évet kötötte össze, hanem személyében létrehozta egy ma is kínzó gondolatnak számunkra már több mint két és félezer éves ívét.
Akit érdekel, a blogban elolvashatja az Ugyanazé című verset, az volt az ezt megelőző bejegyzés. (A SORS NEM NÉZI, KI HALANDÓ, ÉS NEM NÉZI, KI HALOTT. LEOPARDI DELLO STESSO CÍMŰ VERSE MAGYARUL.)
A. S. Kline-t, Dante és Petrarca mellett Leopardi új és modern angol fordítójaként tartják számon. Könyvének, a The Canti-nak a borítóján ez a kevésbé ismert Leopardi kép van.
A verset ő így fordította:
Fragment (From Simonides I: XL)
Every earthly event
is in Jupiter’s power, Jupiter’s, O my son,
According to his will
he ordains all things.
But our blind thought is anxious
and troubled by distant futures,
though human fate,
since heaven decrees what falls,
is to endure from day to day.
Lovely hope feeds all here
on sweet illusions,
so we weary ourselves in vain:
One lives for a brighter day,
another a better age,
and no one lives on earth
whose mind does not dream
that Pluto god of wealth, and all
the gods, will be generous and kind.
See how before hope is achieved
the one’s overcome by age
the other drawn to dark Lethe by disease:
This one by cruel war, and that by the tide
of a rapacious sea: another consumed
by black care, or twisting the sad noose
round his neck, seeks peace brlow.
A fierce and motley tribe
of a thousand ills,
torments and consumes wretched mortals.
But in my judgement
a wise man, free of common error,
should not accept such suffering,
nor devote so much love
to sadness and his own harm.
Szó szerinti fordításban:
Töredék (Szimónidésztől I: XL)
Minden földi esemény
Jupiter hatalmában van, Jupiterében, ó fiam,
Ő a saját akarata szerint
rendez el minden dolgot.
De a mi vak gondolkodásunk nyugtalan,
és aggódik a távoli jövő miatt,
bár az emberi sors,
minthogy az ég rendeli el, ami jön,
napról napra tart.
Szép remény etet mindenkit itt
édes illúziókról,
így hiába törjük magunkat:
Az egyik egy fényesebb napért él,
a másik egy jobb korért,
és senki sem él a földön,
akinek az elméje nem álmodja,
hogy Plútó, a gazdagság istene, és az összes
isten nagylelkű és kedves lesz.
Lásd, mielőtt a remény beteljesül,
az egyiket legyőzi az életkor,
a másikat a sötét Léthéhez vonzza a betegség:
ezt a kegyetlen háború és azt a mohó
tenger árja: a másikat elpusztítja
a gyászos gond, vagy szánalmas hurkot csavar
a nyaka köré, ott lent keres békét.
Vad és zagyva bandája
az ezerféle bajnak,
kínozza és pusztítja a szerencsétlen halandót.
De az én véleményem szerint
A bölcs embernek, aki mentes a közös tévhittől,
Nem kéne magára vállalnia ilyen szenvedést,
Sem ilyen nagy szerelmet
Áldoznia a szomorúságra és a saját maga kárára.
Most, ahogy így ellenőrzésképpen még egyszer hangosan elolvasom, érzem, hogy dinamikusabb a sodrása, mint Leopardi versének. Ezt eddig nem vettem észre.
Szeretem ezt a fordítást. Nagyon jól csinálja az egyértelmű és a kétértelmű, sőt inkább többértelmű közti játékot, ami minden Leopardi versben alapvető. Sok tekintetben konkrét, konkrétabb, mint Leopardi, de ezzel támpontokat képez, amivel nagyfokú elvontságot, gondolat kitágítást tesz lehetővé a vers többi részében. Alapvetően épít az olvasói észjárására és műveltségére. Ha úgy érzi, hogy nem lesz világos a vers az eredeti megfogalmazásában, kiegészíti információkkal. Beágyazza a versbe. Nem külön lábjegyzetben! Érdekes, hogy ebbe a feltételezett műveltségbe nem tartozik bele az ókori istenek „munkakörének” ismerete. Meg sem kísérli bevenni Mars nevét a versbe, egyenesen háborúnak fordítja. Plútó esetében egy magyarázó részt told be: „Plútó, a gazdagság istene”, mely magyarázat természetesen Leopardi versében nincsen benne. Úgy látszik, nem kell segítség azonban az angol vers olvasónak Léthé esetében. Nálunk talán pont fordítva lenne. Az utóbbi évtizedek asztrológiai virágzása miatt (is) nehezen tudok elképzelni olyan magyar olvasót, aki ne ismerné ezeket a szimbólumokat. Ámbár Plútó esetében nem evidens, hogy a gazdagság istene. Hiszen ő csak másodlagosan, Vénusszal való kapcsolata révén az. (A mostani olvasóknak lábjegyzetként a legújabb olasz kiadások némelyike is ezt jegyzi meg Plútóról. De csak némelyike. És a nem kifejezetten maiak egyáltalán nem. Pedig már a múlt század eleji kiadásokban is magyarázó jegyzetekkel látták el a Leopardi köteteket.) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Leopardi a gazdagság miatt, vagy főleg amiatt emelte ki külön Plútót a versében. Tőle inkább félni szoktunk, és ezért bizakodunk a hozzánk való jóindulatában. Persze nem vonom kétségbe, hogy pénzt is tud adni, ha akar.
Kline minél szélesebb réteget próbál megcélozni a fordításaival, amiben az is benne van, hogy rengeteg munkáját teszi nyilvánossá és ingyenesen letölthetővé. Ez nekem nagyon tetszik.
Képek:
- Az Auxerre-i istennő (Louvre, Párizs) az i. e. 650 körüli időből. Szemonidesz talán még gyerek, talán már felnőtt volt. A szobor mindössze 65 cm magas. A kéztartást egyfajta vallásos szimbólumként értelmezik a szakértők, akik szerint ennek a szobornak a kéztartása „mintha áhítatot vagy éppen esküvést” fejezne ki.
2. Leopardi szobra szülővárosa, Recanati főterén.
- Kline, A. S.: Leopardi The Canti, könyvborító kép. A teljes Canti kötet angolul ingyen letölthető itt: http://www.poetryintranslation.com/klineasleopardi.ht
* Randino, Simonetta (2003) http://dspace.unive.it/handle/10579/448
