FORDÍTÁSOK

A költő

A költő magasabb, és nagyobb a hatalma

Az embernél. Fájdalmat csókol könnyűvé!

Koldus és úgy ad, mint a király, akié

Mind a két világ kínjának birodalma!

Pompa és ezer heves vágy ura,

És még csak azt se tudja, mire vágyik ő!

Csillag van benne, ragyogó fénnyel égő,

És griffmadár- karma van és szárnya!

Éhét és szomját a végtelen oltja!

Sisakja arannyal átszőtt selymes reggelek…

Világot sűrít egyetlen sikolyba!

És beléd szerettem oly eszeveszetten…

Hogy lélegzetvétel, vér és élet vagy nekem,

És dalban mondod ezt el minden embernek!

                                        Lipp Márta fordítása

Ser Poeta

Ser Poeta é ser mais alto, é ser maior
Do que os homens! Morder como quem beija!
É ser mendigo e dar como quem seja
Rei do Reino de Aquém e de Além Dor!

É ter de mil desejos o esplendor
E não saber sequer que se deseja!
É ter cá dentro um astro que flameja,
É ter garras e asas de condor!

É ter fome, é ter sede de Infinito!
Por elmo, as manhãs de oiro e de cetim…
É condensar o mundo num só grito!

E é amar-te, assim, perdidamente…
É seres alma e sangue e vida em mim
E dizê-lo cantando a toda gente!

1931-ben jelent meg a „Charneca em Flor” című kötetben.

Videó: A portugál Trovante zenekar játszik, Luiz Represas énekel. A Rock in Rio felvétele.

Kép: Marc Chagall,  A fekvő költő, 1915. Tate Gallery, London.

Hiú vágyak

A bátor és kevély Tenger akartam lenni,

Aki nevet és énekel a roppant térben!

A Kő akartam lenni, gondolat nélküli,

Az utca köve, durva és egyenetlen!

A Nap akartam lenni, tiszta fényeső,

A jóság annak, aki balszerencsés és szegény!

A fa akartam lenni, sűrű és vadon növő,

Aki nevet a hiú világon, amíg él!

De a Tenger is zokog bánatában…

A fák is, mint ki bízik az imában,

Ahogy a hívő, karjukat kitárják az Égnek!

És a büszke és erős Nap, ahogy eljön az este,

Már leáldozóban, vérszínű a könnye!

És a Kövek… ők azok…akikre rálépnek!

                                        Lipp Márta fordítása

Desejos vãos

Eu queria ser o Mar de altivo porte
Que ri e canta, a vastidão imensa!
Eu queria ser a Pedra que não pensa,
A pedra do caminho, rude e forte!

Eu queria ser o Sol, a luz intensa,
O bem do que é humilde e não tem sorte!
Eu queria ser a árvore tosca e densa
Que ri do mundo vão e até da morte!

Mas o Mar também chora de tristeza…
As árvores também, como quem reza,
Abrem, aos Céus, os braços, como um crente!

E o Sol altivo e forte, ao fim de um dia,
Tem lágrimas de sangue na agonia!
E as Pedras… essas… pisa-as toda a gente!…

Florabela Espanca: 1894. december 8. Portugál Királyság – 1930. december 8. Portugália.

A videón Mariza, portugál fadoénekesnő énekel.

Kép: Kazimir Szeverinovics Malevics, Sketch for the fresco Triumph of the Skies, 1907.

A szerelem, ami alapvető

A szerelem, ami alapvető.

A szex csak rohamszerű esemény.

Lehet megegyező

Vagy inhomogén.

Az ember nem állati létező:

Belátást hordozó testi lény,

De néha rájön a betegség.

                    Lipp Márta fordítása

O amor é que é essencial

Ez a látszólag egyszerű vers sok csavart rejt magában. Nem könnyű eltalálni az egészséges iróniának és humornak azt a mértékét, amit nagyon jól eltalál a videón a versmondó.

És szerintem Jonathan Griffin is, a vers egyik angol fordítója:

Love is the Essential

Love is the essential.

Sex mere accident.

Can be equal

Or different.

A man’s not an animal:

Is a flesh intelligent,

Although sometimes ill.

Kép: Henry Holiday, Dante és Beatrice, 1882-84.

Ne mondj semmit sem!

Ne mondj semmit sem!

Az igazat főleg ne

A ki nem mondott beszédben oly sok a szelídség

És nincsen benne kétség ­–

Úgyis a fele

Látás és megérzés…

Ne mondj semmit sem

Jobb a feledés

Holnap már meglehet

Más vidékről látod úgy

Feleslegesen

Volt az az egész út

Hol vágytam rá hogy

Nekem tetsző legyek…

De boldog voltam ott

Ne mondj semmit sem.

                      Lipp Márta fordítása

Não Digas Nada!

Não digas nada!
Nem mesmo a verdade
Há tanta suavidade em nada se dizer
E tudo se entender —
Tudo metade
De sentir e de ver…
Não digas nada
Deixa esquecer

Talvez que amanhã
Em outra paisagem
Digas que foi vã
Toda essa viagem
Até onde quis
Ser quem me agrada…
Mas ali fui feliz
Não digas nada.

23-8-1934

És egy más felfogásban előadva egy brazil fiatalember által, egészen a mának szólóan:

Kép: Joan Miro, Dancer, 1925. Galerie Rosengart, Lucerne

A hasznosság nem célja a költészetnek, noha javára válhat.  Szándékosan ki is tűzheti célul a hasznosságot a költő, és el is érheti (ahogy talán Homérosz tette), anélkül azonban, hogy a hasznosság célja lenne a költészetnek. Mint ahogy a földműves használhatja a szekercét arra, hogy levágja vele a gabonát vagy mást, anélkül, hogy a szekerce célja a kaszálás lenne. A költészet közvetetten hasznos lehet, ahogy a szekerce kaszálhat, de a hasznosság nem a természetes célja, mint ami nélkül nem létezhetne. Nem létezhet viszont élvezet nélkül, tekintve hogy a költészet természetes feladata hogy gyönyörködtessen.

1817 nyara.

Lipp Márta fordítása

 L’utile non è il fine della poesia benchè questa possa giovare. E può anche il poeta mirare espressamente all’utile o ottenerlo (come forse avrà fatto Omero) senza che però l’utile sia il fine della poesia, come può l’agricoltore servirsi della scure a segar biade o altro senza che il segare sia il fine della scure. La poesia può esser utile indirettamente, come la scure può segare, ma l’utile non è il suo fine naturale, senza il quale essa non possa stare, come non può senza il dilettevole, imperocchè il dilettare è l’ufficio naturale della poesia.

Leopardi, Zibaldone di pensieri, cura di Anna Maria Moroni, Oscarmondadori, Milano, 2005. pp. 5-6.

A melankolikus és szentimentális költészet a lélek egyfajta lélegzése. A szív elnyomása vagy valamilyen szenvedésből jön, vagy az élettel szembeni kishitűségből, és a dolgok semmisségének mély átérzéséből, ami teljesen elzárja, nem hagy helyet a lélegzésnek. A költészet más fajtái sokkal kevésbé illeszkednek ehhez az állapothoz. Azt hiszem, hogy Tasso folytonos balsorsa az oka annak, hogy az eredetiség és a leleményesség érdemlegességében alulmaradt a másik három kimagasló olasz költővel szemben, amikor pedig lélekben kétségkívül ugyanolyan vagy még inkább érző, érzékeny, nagyszabású, gyengéd, stb. volt, mint az a leveleiből és más prózai írásaiból kiderül. De mégis, aki nem tapasztalta meg a balszerencsét, nem tud semmit. És biztos, hogy a képzelet és a búskomor érzékenység a kivirulás előérzetéből és az élettel telítődő lélekből nyeri az erejét, ami nem lehetséges az öröm valamiféle felsejlése, bevillanása, felvirradása nélkül.

(1820. Június 24.)

Lipp Márta fordítása

La poesia malinconica e sentimentale è un respiro dell’anima. L’oppressione del cuore, o venga da qualunque passione, o dallo scoraggiamento della vita, e dal sentimento profondo della nullità delle cose, chiudendolo affatto, non lascia luogo a questo respiro. Gli altri generi di poesia molto meno sono compatibili con questo stato. Ed io credo che le continue sventure del Tasso sieno il motivo per cui egli in merito di originalità e d’invenzione restò inferiore agli altri tre sommi poeti italiani, quando il suo animo per sentimenti, affetti, grandezza, tenerezza ec. certamente gli uguagliava se non li superava, come apparisce dalle sue lettere e da altre prose. Ma quantunque chi non ha provato la sventura non sappia nulla, è certo che l’immaginazione e anche la sensibilità malinconica non ha forza senza un’aura di prosperità, e senza un vigor d’animo che non può stare senza un crepuscolo un raggio un barlume di allegrezza.

(24. Giugno 1820.)

Leopardi, Zibaldone di pensieri, cura di Anna Maria Moroni, Oscarmondadori, Milano, 2005. pp. 113.

Leopardi 1817 júliusától 1832 decemberéig, azaz 19 éves korától 34 éves koráig írta gondolatai naplóját, a Zibaldone de pensierit, ami 4526 oldal.

A teljes művet Olaszországban is csak 1898 és 1900 között adták ki 7 kötetben. A kép a VI. kötet első olasz kiadásának borítója.

Magyar nyelvű kiadása nincs.

Felső kép: Tullio Pericoli karikatúrája Leopardiról. A The New York Review of Books-ban jelent meg 2013-ban, akkor adták ki újból a Zibaldone-t az Egyesült Államokban, meglehetősen nagy hírverés mellett.

Szegény öreg muzsika!

Szegény öreg muzsika!

Nem tudom, mért szeretem,

Könnyel telik meg tőle

Az üres tekintetem.

Emlékszem rád a múltból.

Te voltál-e, nem tudom,

Mégis rólad eszembe

Jut a gyerekkorom.

Őrülten tomboló vággyal

Akarom amazt, a régit!

Boldog voltam-e, nem tudom:

Volt-e az a most vagy tévhit.

              Lipp Márta fordítása

Pobre Velha Música!

Pobre velha música!
Não sei por que agrado,
Enche-se de lágrimas
Meu olhar parado.

Recordo outro ouvir-te,
Não sei se te ouvi
Nessa minha infância
Que me lembra em ti.

Com que ânsia tão raiva
Quero aquele outrora!
E eu era feliz? Não sei:
Fui-o outrora agora.

1924. december

Fernando Pessoa

A videón Maria Bethânia mondja a verset brazil portugál nyelven.

Kép: Henri Matisse: Zene (Vázlat), 1907.  Modern Művészeti Múzeum New York.

Egy pillangó játszadozik az orrom előtt

Egy pillangó játszadozik az orrom előtt,

És az univerzumban először én veszem észre,

Hogy a pillangónak nincs mozgása, se színe,

Ahogy a virágnak sincs  se színe, se illata.

A pillangó szárnyain csak a színnek van színe,

Ami mozdul a pillangó mozdulatában, az maga a mozdulat.

Az illat a virágban az illatnak az illata.

A pillangó pusztán csak pillangó, egy lepke,

És a virág pusztán virág.

                                                              Lipp Márta fordítása

XL – Passa uma borboleta por diante de mim

Passa uma borboleta por diante de mim

E pela primeira vez no Universo eu reparo

Que as borboletas não têm cor nem movimento,

Assim como as flores não têm perfume nem cor.

A cor é que tem cor nas asas da borboleta,

No movimento da borboleta o movimento é que se move.

O perfume é que tem perfume no perfume da flor.

A borboleta é apenas borboleta

E a flor é apenas flor.

7-5-1914

Alberto Caeiro mesterkéletlen, természetes, az ártatlanságig nyíltszívű költő. Pessoa a harmadik heteronímje, Álvaro de Campos  személyében egy róla szóló memoárban e szavakkal méltatja: “A mesterem, Caeiro  nem pogány volt, ő maga volt a pogányság.”

A stílusa a szerény, túlontúl egyszerű anti-költészet.

Pessoa mindegyikük mesterének tartotta, önmagát is beleértve. Ami az életrajzát illeti: “1888-ban született” -, mint Pessoa maga -, “csupán elemi iskolát végzett, alkalmi munkákból élt, s mindösszesen 26 évesen tüdőbajban halt meg”.

Ezt a verset 26 évesen írta, az utolsó évében. Pessoa túlélte őt 21 évvel. A vers több dalt ihletett, mint például ezt:

Kép: Vincent van Gogh: Coquelicots et papillons, 1890. Alberto Caeiro születése után két évvel.

Hogy kiváló lehess, légy egész

Hogy kiváló lehess, légy egész: semmit

Ne túlozz el vagy ne rekessz ki.

Légy teljes minden dologban. Még ha kicsi

Is, add át magad neki.

Ahogy egész hold ragyog minden egyes

Tóban, mivel magason él.

                                         Lipp Márta fordítása

Para ser grande, sê inteiro: nada

Para ser grande, sê inteiro: nada

        Teu exagera ou exclui.

Sê todo em cada coisa. Põe quanto és

        No mínimo que fazes.

Assim em cada lago a lua toda

        Brilha, porque alta vive.

Fernando Pessoa Ricardo Reis nevében

1933. február 14.

A Kövesd a sorsod útját című, előző blogbejegyzés videójában Maria Bethânia ezt a verset citálja a Segue o teu destino éneklése előtt. Mindkét verset Ricardo Reis írta.

Pessoa több költő személyiséget nevelt föl magában. Az egyik angol fordítója, Jonathan Griffin kifejezésével “négy költő volt egyben”. Közülük csak egy volt ő,  Fernando Pessoa. És a legnagyobb számú verset nem is a saját nevében írta. Ezek nem írói álnevek, hanem úgynevezett heteroním költő figurák voltak. Rajta kívül mind a háromnak külön egyénisége, életrajza, sőt élete, és külön stílusa volt

Ricardo Reis klasszikus műveltségű, a teljességet, a harmóniát, a mértékletességet és a kiegyensúlyozottságot fontosnak tartó, epikureus beállítottságú orvos volt. Ő metrikus, de jobbára rímek nélküli vagy rejtett rímekkel rendelkező verseket írt.

Kép: Artemisz, a Hold és a vadászat szűz istennője,  a Louvre-ban lévő másolat. Artemisz neve egészséget, épséget, teljességet jelent. Bizonyára nem véletlen, hogy a klasszikus műveltségű Ricardo Reis nevében Pessoa Hold szimbólummal tette csattanóssá a rövid verset..

Kövesd a sorsod útját

Kövesd a sorsod útját,

Öntözd a palántádat,

Szeresd a rózsáidat.

Az emlékekben nem az

Idegen fa ad árnyat.

A valóság mindig

Mínuszban van vagy többlet

A vágyainkhoz képest.

A saját birtokunkban

Csak mi maradunk végleg.

Szép pusztán csak élni.

Mindenkor nagy és nemes

Az egyszerű élet.

Hagyd a kínt a légre,

Mint volt-esküt istenekre.

Nézz túl azon, mi élet.

És sohase faggasd,

Semmit sem fog tudni

Mondani. A felelet

Az istenek fölött van.

Ámde szép csendesen

A szívedben utánozd,

Amit tud az Olimposz.

Az istenek istenek, mert

Ők nem gondolkodnak.

           Lipp Márta fordítása

Segue o Teu Destino

Segue o teu destino,
Rega as tuas plantas,
Ama as tuas rosas.
O resto é a sombra
De árvores alheias.

A realidade
Sempre é mais ou menos
Do que nós queremos.
Só nós somos sempre
Iguais a nós-proprios.

Suave é viver só.
Grande e nobre é sempre
Viver simplesmente.
Deixa a dor nas aras
Como ex-voto aos deuses.

Vê de longe a vida.
Nunca a interrogues.
Ela nada pode
Dizer-te. A resposta
Está além dos deuses.

Mas serenamente
Imita o Olimpo
No teu coração.
Os deuses são deuses
Porque não se pensam.

Fernando Pessoa Ricardo Reis néven

A dalt Maria Bethânia brazil énekesnő énekli. 1946-ban született. A karrierjét Rio de Janeiroban kezdte, 1964-ben. Egy éven belül sztár lett Brazíliában. A Música popular brasileiro stílust képviseli, ami városi pupuláris zene, brazil hagyományokra épít, mint a samba, balão, másfajta hatásokkal ötvözve, mint többek között a jazz és a rock. Az énekesnőnek több mint 50 lemeze van, évente kijön egy albuma.

Kép: Paul Gauguin, Watercolor 43.