Egy pillangó játszadozik az orrom előtt
Egy pillangó játszadozik az orrom előtt,
És az univerzumban először én veszem észre,
Hogy a pillangónak nincs mozgása, se színe,
Ahogy a virágnak sincs se színe, se illata.
A pillangó szárnyain csak a színnek van színe,
Ami mozdul a pillangó mozdulatában, az maga a mozdulat.
Az illat a virágban az illatnak az illata.
A pillangó pusztán csak pillangó, egy lepke,
És a virág pusztán virág.
Lipp Márta fordítása
XL – Passa uma borboleta por diante de mim
Passa uma borboleta por diante de mim
E pela primeira vez no Universo eu reparo
Que as borboletas não têm cor nem movimento,
Assim como as flores não têm perfume nem cor.
A cor é que tem cor nas asas da borboleta,
No movimento da borboleta o movimento é que se move.
O perfume é que tem perfume no perfume da flor.
A borboleta é apenas borboleta
E a flor é apenas flor.
7-5-1914
Alberto Caeiro mesterkéletlen, természetes, az ártatlanságig nyíltszívű költő. Pessoa a harmadik heteronímje, Álvaro de Campos személyében egy róla szóló memoárban e szavakkal méltatja: “A mesterem, Caeiro nem pogány volt, ő maga volt a pogányság.”
A stílusa a szerény, túlontúl egyszerű anti-költészet.
Pessoa mindegyikük mesterének tartotta, önmagát is beleértve. Ami az életrajzát illeti: “1888-ban született” -, mint Pessoa maga -, “csupán elemi iskolát végzett, alkalmi munkákból élt, s mindösszesen 26 évesen tüdőbajban halt meg”.
Ezt a verset 26 évesen írta, az utolsó évében. Pessoa túlélte őt 21 évvel. A vers több dalt ihletett, mint például ezt:
Kép: Vincent van Gogh: Coquelicots et papillons, 1890. Alberto Caeiro születése után két évvel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: