FORDÍTÁSOK

ELVESZÍTETT KERT. SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDERSEN VERSE.

Elveszített kert

 

Virágba borult kert, a sohasem volt kert,

Tele képpel, de a formája nem szilárd,

Benned szétosztódott az óriás világ,

A szeretettel és a magánnyal terhelt.

 

A fák zöldje abban a lángban égett,

Ami a vöröslő rózsákból ömlött,

A káprázatos létezés belépett

A kavargásba, ahol minden létrejött.

 

A mennyországi istenek és a poklok

Mozgalmasságát hordta magában a fény,

És itt az esély és az épp nem létezés

Pillanata az örökkévalóság volt.

 

De benned a mozdulat széttöredezett,

A mozgás, amit egy sűrűbb lét egybetett,

Mert megvolt mindig a többi lebegő

Kert is, az elveszett és a lehető.

                                 Lipp Márta fordítása

 

Jardim Perdido

 

Jardim em flor, jardim de impossessão,

Transbordante de imagens mas informe,

Em ti se dissolveu o mundo enorme,

Carregado de amor e solidão.

 

A verdura das árvores ardia,

O vermelho das rosas transbordava,

Alucinado cada ser subia

Num tumulto em que tudo germinava.

 

A luz trazia em si a agitação

De paraísos, deuses e de infernos,

E os instantes em ti eram eternos

De possibilidades e suspensão.

 

Mas cada gesto em ti se quebrou, denso

Dum gesto mais profundo em si contido,

Pois trazias em ti sempre suspenso

Outro jardim possível e perdido.

 

1944-ben jelent meg, a Poesia című kötetben.

 

Kép: Claude Monet, Monet’s garden in Vétheul, 1881.

A TÖKÉLETES ÓRA… SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDERSEN VERSE.

A tökéletes óra…

 

A tökéletes óra ez mikor elcsendesül

Az ember zaklatott mormolása

És megszólal végre egész legbelül

A fásult álmok mélyről jövő hangja.

 

Ez az az óra melyben a rózsák azok maradtak

Amik a perzsa kertben voltak

Ahol Szádi és Háfiz nézte és imádta őket.

Ez az óra titkos hangokat

Rejt melyeket a vágyaim akartak és idéztek.

Ez az az óra amelyikben most már csak

A levelek beszélgetnek levelekkel.

Ez az az óra ami megsemmisíti az időt

És a saját arcomat sem ismerem fel.

                                            Lipp Márt fordítása

 

É esta a hora…

 

É esta a hora perfeita em que se cala

O confuso murmurar das gentes

E dentro de nós finalmente fala

A voz grave dos sonhos indolentes.

 

É esta a hora em que as rosas são as rosas

Que floriram nos jardins persas

Onde Saadi e Hafiz as viram e as amaram.

É esta a hora das vozes misteriosas

Que os meus desejos preferiram e chamaram.

É esta a hora das longas conversas

Das folhas com as folhas unicamente.

É esta a hora em que o tempo é abolido

E nem sequer conheço a minha face.

 

1947-ben,  a Dia do Mar kötetben jelent meg először.

 

Perzsa kert: Kialakulása az i. e. VI. századig nyúlik vissza.  2011 óta a világörökség része, ami 9 különálló kertet takar, melyek Irán különböző tartományaiban vannak.

Szádi: XIII. századi (egyes források szerint XII. századi) perzsa költő.

Háfiz: XIV. századi perzsa teológus és misztikus költő.

 

Kép: Frederic Bazille: Oleánderek, 1867.

EGY ISMERETLEN HERCEGNŐ ARCKÉPE. SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDERSEN VERSE.

Egy ismeretlen hercegnő arcképe

 

Ahhoz hogy neki ilyen hosszú és vékony nyaka legyen

Ahhoz hogy a csuklója kecsesen mozduljon mint a fűszál

Ahhoz hogy tiszta legyen a tekintete és szembenéző

Ahhoz hogy ilyen szálegyenes legyen a dereka

Hogy a fejét ilyen büszkén felemelve hordja

Ilyen kivételes fényt sugározzon a homloka

Az kellett hogy meggörbített testű és nehéz türelmes kezű

Rabszolgák egymást sorban követő nemzedékei

Szolgálják a még némiképp darabos és köznapi

Vadul kapzsi és csaló hercegek sorát

Egymást követő nemzedékeken át

 

Ez a beláthatatlan emberpazarlás

Pusztán azért volt hogy ő ez a számkivetett

Lezárt céltalan tökéletesség legyen

                                                     Lipp Márta fordítása

 

Retrato de uma princesa desconhecida

 

Para que ela tivesse um pescoço tão fino
Para que os seus pulsos tivessem um quebrar de caule
Para que os seus olhos fossem tão frontais e limpos
Para que a sua espinha fosse tão direita
E ela usasse a cabeça tão erguida
Com uma tão simples claridade sobre a testa
Foram necessárias sucessivas gerações de escravos
De corpo dobrado e grossas mãos pacientes
Servindo sucessivas gerações de príncipes
Ainda um pouco toscos e grosseiros
Ávidos cruéis e fraudulentos

Foi um imenso desperdiçar de gente
Para que ela fosse aquela perfeição
Solitária exilada sem destino

1947.  A “Dia do Mar” című kötetben.

 

A videón Nuno Gonçalves  XV. századi portugál udvari festő képe.

 

Felső kép: Thomas Gainsboroug,  The honourable Frances Duncombe, 1775-1777.

A KERT. SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDERSEN VERSE.

A kert

 

Virágban pompázik a kert és ragyog,

A fű fölött és a lombok alján

A szél jár-kel, ábrándos és szórakozott,

Vándor, ezernyi vándorútján.

 

A május savas és élő a színe,

Emészti a saját tulajdon tüze,

Ezen a kristályos délutánon

Viszik tovább az útjai

A valószínűtlen káoszig, ami

A jóságom és rosszaságom.

 

És én a kerti balettjébe

Beolvadva kószálok és merengek,

Most lehajolok nézegetve

A tó fenekén a kerteket,

Belesimul a pillantásom

Az új és puha levelek

Kimondhatatlan zöldjébe

Régi frissesség-szomjúságom

Akarom lecsillapítani vele.

                      Lipp Márta fordítása

 

O Jardim

 

O jardim está brilhante e florido.
Sobre as ervas, entre as folhagens,
O vento passa, sonhador e distraído,
Peregrino de mil romagens.

É Maio ácido e multicolor,
Devorado pelo próprio ardor,
Que nesta clara tarde de cristal
Avança pelos caminhos
Até os fantásticos desalinhos
Do meu bem e do meu mal.

E no seu bailado levada
Pelo jardim deliro e divago,
Ora espreitando debruçada
Os jardins do fundo do lago,
Ora perdendo o meu olhar
Na indizível verdura
Das folhas novas e tenras
Onde eu queria saciar
A minha longa sede de frescura.

 

1944-ben jelent meg először, a Poesia című kötetben.

 

Kép: Claude Monet: The corner of the garden at Montgeron, 1876-77.

IJESZTŐ SZERETNI TÉGED. SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDERSEN VERSE.

Ijesztő szeretni téged

 

Ijesztő szeretni téged a földön ami oly nagyon törékeny

 

Fájó szeretni téged ebben a torzító térben

Ahol minden megtör és tompít bennünket

Ahol minden hazudik és különválaszt.

 

Semmilyen csillag ne perzselje az arcodat

Semmilyen isten ne hozza fel a nevedet

Arra ahol te mész még a szél se járjon.

 

Egy kristálytiszta napot készítek teneked

Friss mint a szellő és ismétlődőn teljes

Mint ahogy sorjában nyílnak a hullámok.

                                                     Lipp Márta fordítása

 

Terror de Te Amar

 

Terror de te amar num sítio tão frágil como o mundo

Mal de te amar neste lugar de imperfeição
Onde tudo nos quebra e emudece
Onde tudo nos mente e nos separa.

Que nenhuma estrela queime o teu perfil
Que nenhum deus se lembre do teu nome
Que nem o vento passe onde tu passas.

Para ti eu criarei um dia puro
Livre como o vento e repetido
Como o florir das ondas ordenadas.

1950

         Sophia De Mello BreynerAndresen
         1919 Lisszabon - 2006 Lisszabon



Kép: Pablo Picasso, Ádám és Éva, 1931.

KÉT RÖVID PORTUGÁL VERS

Sophia De Mello BreynerAndresen

verse

 

A költő-bölcs

 

A bölcs első kézből szerez információt

Mindamellett amikor ír

Nem táncolnak a Menádok*

                             Lipp Márta fordítása

 

O Poeta Sábio

 

É sábio hábil arguto informado

Porém quando ele escrive

As Ménades não dançam

 

 

                       
Sophia De Mello BreynerAndresen
1919 Lisszabon - 2006 Lisszabon

 

Mário Cesariny verse

 

Összeomlás                                Colapso

 

Minden                                                       Tudo está 

mindörökre                                                eternamente

meg van írva                                              escrito

(Spinoza)                                                    (Spinosa)

 

Minden                                                      Tudo está

mindörökre                                               eternamente

le van róva                                                em Quito**

(Egy Rózsa)                                              (Uma Rosa)

      Lipp Márta Fordítása






M
ário Cesariny
1923 Lisszabon-2006 Lisszabon

 

 

 

 

*A Menádok (vagy a görög mitológiában Mainaszok) Dionüszosz kísérői voltak, a mámorosan táncoló “bakkhánsnők”, akik közvetlen kapcsolatot teremtettek a racionálisan átláthatatlan erőkkel.

**em Quito  jelenti még, hogy az egyenlítői Ecuador fővárosában, Quito-ban, aminek a neve kecsuáni nyelven galambot jelent.

 

Kép:  Henry Matisse, A tánc (első változat), 1909. Modern Művészeti Múzeum, New York.

DIES IRAE. MIGUEL TORGA VERSE

Dies Irae

 

Dal kellene, de senki nem énekel.

Sírni kellene, de senki nem zokog.

Ijesztő két kezével

Egy kísértet a saját óráink közt motoz.

 

Jajszó kellene, de senki nem üvölt.

Futni kellene, de senki nem szalad.

Minden jövendő időt

Egy kísértet a csupasz mai napra tapaszt.

 

Halni kellene, de senki nem megy el.

Ütni kellene, de senki nem harcol.

A lázadóra ügyel

Egy kísértet ott, ahol a lélek már dacol.

 

Óh! Elátkozott kor ez, amiben mi élünk,

Mesterin megmunkált rácsozott sírbolt,

Nézzük az életet, hiányzik nekünk

És a szorongás mindent kiolt!

                               Lipp Márta fordítása

Dies Irae

Apetece cantar, mas ninguém canta.
Apetece chorar, mas ninguém chora.
Um fantasma levanta
A mão do medo sobre a nossa hora.

Apetece gritar, mas ninguém grita.
Apetece fugir, mas ninguém foge.
Um fantasma limita
Todo o futuro a este dia de hoje.

Apetece morrer, mas ninguém morre.
Apetece matar, mas ninguém mata.
Um fantasma percorre
Os motins onde a alma se arrebata.

Oh! maldição do tempo em que vivemos,
Sepultura de grades cinzeladas,
Que deixam ver a vida que não temos
E as angústias paradas!

1969

 

Miguel Torga (1902-1995) A XX. század egyik legnagyobb portugál költőjeként tartják számon. Orvos, költő, író, és drámaíró.

A Dies Irae is a diktatúra nyomasztó élményéből fakadt, ahogy több más  műve.

 

 

 

Videó: Luis Fernando Cília (1943). Angolai születésű portugál dalszerző és énekes.

 

Kép: Victor Vasarely, Vonal Stri, 1975.

 

 

ALENTEJOI FÁK. FLORBELA ESPANCA VERSE

Alentejoi fák

 

Halott órák… A hegy lábához görbül a

Síkság, forró katlan, és az elgyötört, sebesült fák

Istennek lázadozva kiáltozzák

A fohászt, hogy őket forrással megáldja!

 

És délelőtt, mikor izzó arannyal a

Nap kihímezi az útszéli rekettyebokrokat,

A fák kivetik tragikus árnyukat,

Mint csapzott szfinxek, a horizontra!

 

Fák! Szív és lélek mindegyik, akik sírnak,

Lelkek, épp, mint az enyém, lelkek, akik rimánkodnak,

Hogy gyógyírt kapjanak a bajukra, mindhiába!

 

Fák! Ne sírjatok! Nézzetek ide, hogy

Lássátok, szomjúságomban kiabálok

Én is, koldulva Istentől az én egy csepp vizemet!

                                                             Lipp Márta fordítása

Árvores do Alentejo

 

Horas mortas… Curvada aos pés do Monte
A planície é um brasido e, torturadas,
As árvores sangrentas, revoltadas,
Gritam a Deus a benção duma fonte!

E quando, manhã alta, o sol posponte
A oiro a giesta, a arder, pelas estradas,
Esfíngicas, recortam desgrenhadas
Os trágicos perfis no horizonte!

Árvores! Corações, almas que choram,
Almas iguais à minha, almas que imploram
Em vão remédio para tanta mágoa!

Árvores! Não choreis! Olhai e vede:
Também ando a gritar, morta de sede,
Pedindo a Deus a minha gota de água!

1931-ben jelent meg a „Charneca em Flor” című kötetben.

 

Videó: Teresa Silva Carvalho (1938. Lisszabon) portugál énekesnő énekel.

Kép: Vincent Van Gogh, Olajfák sárga égbolttal és Nappal című képe fák nélkül. Ian Woodhouse, az Edinburgh-i Egyetem tudósa három közismert  tájképről tüntette el a fákat, azzal a céllal, hogy figyelmeztessen a fák, erdők értékére a környezetben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eredeti kép 1889-ben készült.

ÉN NEM VAGYOK SENKI SE… FLORBELA ESPANCA VERSE.

Én nem vagyok senki se…

… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …

 

Én nem vagyok senki se!… Aki majd megszeret,

Lágy délutánoknak lesz napsugara;

Átlátszón világos tükörtelen szememnek

A látók tiszta tekintetét adja!

 

Az éltető nedv lesz a telt bimbóban,

A lárma a parányi bogár surrogásban,

A jó szél, ami a vitorlákat dagasztja!…

 

Új lesz mindig minden egyes pillanatban!

A fékezhetetlen erő a mozgásban,

Csillag, hullócsillag tengereket hordva!

                                            Lipp Márta fordítása

Eu não sou de ninguém…

… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …

Eu não sou de ninguém! … Quem me quiser
Há-de ser luz do Sol em tardes quentes;
Nos olhos de água clara há-de trazer
As fúlgidas pupilas dos videntes!

Há-de ser seiva no botão repleto,
Voz no murmúrio do pequeno insecto,
Vento que enfuna as velas sobre os mastros! …

Há-de ser Outro e Outro num momento!
Força viva, brutal, em movimento,
Astro arrastando catadupas de astros!

1931-ben jelent meg a „Charneca em Flor” című kötetben.

 

Videó: Emmy Curl énekel. Az M2 Petőfi TV a február 13-i műsor ajánlójában ezt írja róla: “A bársonyos hangú, páratlanul kellemes zenét játszó portugál énekesnő már 15 évesen írt saját szerzeményeket, és apja stúdiójában fel is vette. Ábrándozó hangulatú dalai tökéletesen egyedi hangvételűek és világszínvonalúak is egyben.

 

Kép: Amadeo Modigliani, Portrait of Jeanne Hébuterne, 1898-1920.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!