Dies Irae
Dal kellene, de senki nem énekel.
Sírni kellene, de senki nem zokog.
Ijesztő két kezével
Egy kísértet a saját óráink közt motoz.
Jajszó kellene, de senki nem üvölt.
Futni kellene, de senki nem szalad.
Minden jövendő időt
Egy kísértet a csupasz mai napra tapaszt.
Halni kellene, de senki nem megy el.
Ütni kellene, de senki nem harcol.
A lázadóra ügyel
Egy kísértet ott, ahol a lélek már dacol.
Óh! Elátkozott kor ez, amiben mi élünk,
Mesterin megmunkált rácsozott sírbolt,
Nézzük az életet, hiányzik nekünk
És a szorongás mindent kiolt!
Lipp Márta fordítása
Dies Irae
Apetece cantar, mas ninguém canta.
Apetece chorar, mas ninguém chora.
Um fantasma levanta
A mão do medo sobre a nossa hora.
Apetece gritar, mas ninguém grita.
Apetece fugir, mas ninguém foge.
Um fantasma limita
Todo o futuro a este dia de hoje.
Apetece morrer, mas ninguém morre.
Apetece matar, mas ninguém mata.
Um fantasma percorre
Os motins onde a alma se arrebata.
Oh! maldição do tempo em que vivemos,
Sepultura de grades cinzeladas,
Que deixam ver a vida que não temos
E as angústias paradas!
1969
Miguel Torga (1902-1995) A XX. század egyik legnagyobb portugál költőjeként tartják számon. Orvos, költő, író, és drámaíró.
A Dies Irae is a diktatúra nyomasztó élményéből fakadt, ahogy több más műve.
Videó: Luis Fernando Cília (1943). Angolai születésű portugál dalszerző és énekes.
Kép: Victor Vasarely, Vonal Stri, 1975.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: