mikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke
egy nap, amikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke,
a karjaidban ébredek. meglehet, hogy minden határon túlmegy majd a bőröd szépsége.
és a fény tartalmazza a szerelem elképzelhetetlen jelentését.
egy nap, mikor az eső felszárad az emlékezetben, amikor a tél
olyan távoli lesz, amikor a tartózkodó közöny reagál végre
egy régóta magában hordott hangra, veled leszek, és a madarak éneke
az ablakunkban. Igen, madarak énekelnek, virágok lesznek, de ami jön,
az én felelősségem lesz, mert a karjaidban ébredek, és egyetlenegy szót sem
szólok, még a szó elképzelését is elkerülöm, azért, nehogy lerombolódjon
a boldogság tökéletessége.
Lipp Márta fordítása
quando a ternura for a única regra da manhã
um dia, quando a ternura for a única regra da manhã,
acordarei entre os teus braços. a tua pele será talvez demasiado bela.
e a luz compreenderá a impossível compreensão do amor.
um dia, quando a chuva secar na memória, quando o inverno for
tão distante, quando o frio responder devagar com a voz arrastada
de um velho, estarei contigo e cantarão pássaros no parapeito da
nossa janela. sim, cantarão pássaros, haverá flores, mas nada disso
será culpa minha, porque eu acordarei nos teus braços e não direi
nem uma palavra, nem o princípio de uma palavra, para não estragar
a perfeição da felicidade.
2001.
Kép: Poemario de José Luís Peixoto. Vers illusztráció.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: