az író
azt mondta, nem tudom, vajon mért írom le a nevedet.
rápillantottam, azt feleltem, nem a nevem az egyetlen olyan
valami, amit le tudsz írni.
leírta egy papírlapra a nevemet, és beletelepedett
egy karosszékbe, és egy kandeláber fénye volt a hold sugara,
rávetült a leírt szavakra.
és azt mondta, szeretlek.
azt mondta, félek, hogy egy nap majd nem fogom birtokolni
a képességet, hogy leírjam a nevedet. azt mondtam, nem csak a
nevem az, amit le tudsz írni.
még sok-sok éven keresztül írogatta le a nevemet,
megkérdeztem, miért írogatod örökösen mindig
a nevemet. Akkor rám pillantott és megkérdezte halkan,
te ki vagy?
Lipp Márta fordítása
O ESCRITOR
ele disse não sei porque escrevo o teu nome.
eu olhei para ele. eu disse o meu nome não
é tudo o que podes escrever.
ele escrevia o meu nome num papel. ele sentava-se
numa cadeira e o luar era a luz de um candeeeiro
sobre as palavras escritas.
ele disse amo-te.
ele disse tenho medo que um dia deixe de poder
escrever o teu nome. eu disse o meu nome não
é tudo o que podes escrever.
ele escreveu o meu nome durante muitos anos.
e eu perguntei porque continuas a escrever
o meu nome? ele olhou para mim. e perguntou
quem és tu?
2002.
Kép: Claude Monet, A Szajna Port Villeznél. Harmónia kékben. 1894.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: