ÚGY CSINÁLUNK, MINTHA RENDBEN VOLNA MINDEN. JOSÉ LUÍS PEIXOTO VERSE.

úgy csinálunk, mintha rendben volna minden

úgy csinálunk, mintha rendben volna minden, megtépázott

és a múlt vasruhájába burkolt testek, égésnyomok

bent a testben, a beszélgetések mélyén riadt sikolyok:

úgy csinálunk, mintha rendben volna minden, rám nézel és tudod:

az utca, ahol találkozik a szemünk, az éjszaka:

az emberek nem képzelnek: olyan nevetségesek az emberek,

olyan szánalmasak: az emberek beszélnek és nem képzelnek:

becsukódunk: úgy csinálunk, mintha rendben volna minden:

egyforma, forró vér a bőr alatt, bármi előtt, minden egyes napon,

félelem vihar a mosolygó ajkakon: tényleg meghalok?,

kérdezem magam: tényleg meghalok? Csak rám nézel és tudod:

tüzes vasak, láng, csönd és eső, ami nem beszélhet:

szerelem és halál: úgy csinálunk, mintha rendben volna minden:

kell az a mosoly: az óceán eléget, a tűzvész megfojt.

                                                                     Lipp Márta fordítása

fingir que está tudo bem

fingir que está tudo bem: o corpo rasgado e vestido
com roupa passada a ferro, rastos de chamas dentro
do corpo, gritos desesperados sob as conversas: fingir
que está tudo bem: olhas-me e só tu sabes: na rua onde
os nossos olhares se encontram é noite: as pessoas
não imaginam: são tão ridículas as pessoas, tão
desprezíveis: as pessoas falam e não imaginam: nós
olhamo-nos: fingir que está tudo bem: o sangue a ferver
sob a pele igual aos dias antes de tudo, tempestades de
medo nos lábios a sorrir: será que vou morrer?, pergunto
dentro de mim: será que vou morrer? olhas-me e só tu sabes:
ferros em brasa, fogo, silêncio e chuva que não se pode dizer:
amor e morte: fingir que está tudo bem: ter de sorrir: um
oceano que nos queima, um incêndio que nos afoga.

2001.

Kép: Victor Vasarely, Vega-Nor, 1969.