Fernando Pessoa
Semmibe foszlatjuk a gesztusokat,
amit a szív közelében élő test úgy ért,
hogy a tökéletes tenger belefullad
a habba. És visszhang lesz bennünk a sötétség.
A tökéletes toll hangja fájdalmas,
ahogy ívébe vonja a hab egyedüllétét,
míg leomlanak a valóság felperzselt,
kihalt szirtjei. A tél hamar tömött
ásványba és aranyba zárja az időt,
ami a csillagok lángjaiból lett.
Hagyjuk, hogy az elaltatott szó érezze az
ész erős, távolságtartó jelenlétét,
és akkor majd a szív bennünk győzelmet arat,
ha kezdetét veszi a hideg, és az árnyjáték
az életünkre borítaná a havat,
és a magányt újra leplezni szeretné.
Lipp Márta fordítása
LUÍS FILIPE DE CASTRO MENDES
Fernando Pessoa
Disfarçamos os gestos nessa bruma
Que o corpo sabe rente ao coraçao
– como o perfeito mar morre na espuma
e vem ouvir-se em nós a escuridão.
Perfeito o magoado som de pluma
que modula em seu arco a solidão.
de espuma se desfazem as queimaras
nas falésias desertas do real.
E já inverno fecha em ouro e sal
um tempo que foi lume das esferas.
Deixamos que a palavra adormecida
ganhe a crua distância da razão
e o coração nos leve de vencida,
que já o frio começa e a ilusão
inundará de neve a nossa vida
e negará de novo a solidão.
1993.
Kép: Szivárvány, Wikipédia
