FORDÍTÁSOK

FERNANDO PESSOA. LUÍS FILIPE DE CASTRO MENDES VERSE.

 

Fernando Pessoa

 

Semmibe foszlatjuk a gesztusokat,

amit a szív közelében élő test úgy ért,

hogy a tökéletes tenger belefullad

a habba. És visszhang lesz bennünk a sötétség.

 

A tökéletes toll hangja fájdalmas,

ahogy ívébe vonja a hab egyedüllétét,

míg leomlanak a valóság felperzselt,

kihalt szirtjei. A tél hamar tömött

ásványba és aranyba zárja az időt,

ami a csillagok lángjaiból lett.

 

Hagyjuk, hogy az elaltatott szó érezze az

ész erős, távolságtartó jelenlétét,

és akkor majd a szív bennünk győzelmet arat,

 

ha kezdetét veszi a hideg, és az árnyjáték

az életünkre borítaná a havat,

és a magányt  újra leplezni szeretné.

                                      Lipp Márta fordítása

 

 

LUÍS FILIPE DE CASTRO MENDES

 

Fernando Pessoa

 

Disfarçamos os gestos nessa bruma

Que o corpo sabe rente ao coraçao

– como o perfeito mar morre na espuma

e vem ouvir-se em nós a escuridão.

 

Perfeito o magoado som de pluma

que modula em seu arco a solidão.

de espuma se desfazem as queimaras

nas falésias desertas do real.

E já inverno fecha em ouro e sal

um tempo que foi lume das esferas.

 

Deixamos que a palavra adormecida

ganhe a crua distância da razão

e o coração nos leve de vencida,

 

que já o frio começa e a ilusão

inundará de neve a nossa vida

e negará de novo a solidão.

1993.

 

 

Kép: Szivárvány, Wikipédia

IMITÁCIÓ. GIACOMO LEOPARDI VERSE.

 

Imitáció

 

Tulajdon törzsedtől távol

Szegény törékeny levél

Hová mész? – A bükkfától

Elszakított a szél, onnan hol a bölcsőm volt.

Ő megfordul, letér bárhol

Az erdőből a mezőre,

A völgyből a hegyekbe visz a tetőre.

Vándorolok örökösen

Együtt ővele, nem is tudok semmi másról.

Hova minden dolog elér,

Megyek, mint mindenki más,

Ahogy a rózsalevél

És a babér az ágról.

                                  Lipp Márta fordítása

 

 

XXXV – IMITAZIONE               leopardi

Lungi dal proprio ramo,
Povera foglia frale,
Dove vai tu? – Dal faggio
Là dov’io nacqui, mi divise il vento.
Esso, tornando, a volo
Dal bosco alla campagna,
Dalla valle mi porta alla montagna.
Seco perpetuamente
Vo pellegrina, e tutto l’altro ignoro.
Vo dove ogni altra cosa,
Dove naturalmente
Va la foglia di rosa,
E la foglia d’alloro.

1818 (?)

 

Egy korábbi blog bejegyzésben részletesen írtam a vers keletkezésének körülményeiről, és szerepel benne a vers alapjául szolgáló francia vers magyar fordításban, valamint Leopardi versének angol fordítása magyar nyersfordításban.

https://compilatore.cafeblog.hu/2016/12/

 

 

Kép: Paul Cezanne, La montagne Sainte-Victorie.

 

 

DAL LEOPARDINAK. FERNANDO PESSOA VERSE.

 

Dal Leopardinak

 

De óh, elhaló hangon egyre jajgat

És feleselget a kétségbeesett szív:

„Ha nem valódi az eszme, az eszmét kitől kaptam?

Ha sem jóság, sem igazság nem létezik,

Miért van az, hogy a szív küzdelemre áhítozik,

Hogy védje a hiábavaló eszméit?

 

Ha színlelt a küldetés- és az Isten hit,

Ki tudja, hogy vajon mi is az emberi szív,

Miért van az emberi szív és az ítélőképesség,

Tudni, mi a jó, mi a rossz? Ha őrültség

Az igazat akarni, miért látszik

Jónak az igaz; mért van, hogy a jóság

A vágy? Mily kegyetlen, igazságtalan

Hitet adni, ha hinnünk nem tartozás?

 

Ha a bizonytalan világ és a kétség,

Ha a mulandó élet másik

Felében létezik a bensőséges, mély

Értelem, és a történetből a végső képkocka,

Mért van egy ingatag világban, ami átmeneti,

Ahol mindenből illékony és kétes jön ki,

Ma egy katasztrófa, egy bántás, a szív

Csak a fájdalom számára nyit?”

     {…}

Ugyanígy az elvont Ész sötétben és Hasztalan magasztosan

Párbeszédet folytat önmagában, a szív

Az értelemhez beszél hangosan

Magában, és nincs béke, és következmény sincs,

Mindegyik mintha csak ő lenne magában.

                                                Lipp Márta fordítása

 

Giacomo Leopardi                                            Fernando Pessoa

1798. június 29. Recanati –                   1887. június 13. Lisszabon-

1837. június 14.  Nápoly                        1935. november 30. Lisszabon

 

CANTO A LEOPARDI

 

Ah, mas da voz exâmine pranteia

O coração aflito respondendo:

«Se é falsa a ideia, quem me deu a ideia?

Se não há nem bondade nem justiça

Porque é que anseia o coração na liça

Os seus inúteis mitos defendendo?

Se é falso crer num deus ou num destino

Que saiba o que é o coração humano,

Porque há o humano coração e o tino

Que tem do bem e o mal? Ah, se é insano

Querer justiça, porque na justiça

Querer o bem, para que o bem querer?

Que maldade, que […] , que injustiça

Nos fez para crer, se não devemos crer?

Se o dúbio e incerto mundo,

Se a vida transitória

Têm noutra parte o íntimo e profundo

Sentido, e o quadro último da história,

Porque há um mundo transitório e incerto

Onde ando por incerteza e transição,

Hoje um mal, uma dor, e […] , aberto

Um só dorido coração?»

[…]

Assim, na noite abstracta da Razão, Inutilmente, majestosamente,

Dialoga consigo o coração,

Fala alto a si mesma a mente;

E não há paz nem conclusão,

Tudo é como se fora inexistente.

1934

Poesias Inéditas (1930-1935). Fernando Pessoa. (Nota prévia de Jorge Nemésio.) Lisboa: Ática, 1955 (imp. 1990).

 

Kép: Joan Miró, Tánc, 1925.

LUÍS FILIPE CASTRO MENDES VERSE.

 

Mindazonáltal a vers

 

A vers nem készül, sem egyvalaki, sem mindenki által,

és sohasem hevert az úton.

A vers a nekünk csapódó dolgok durvaságában van,

az elfogulatlan szemnek minél  világosabbak,

a csöndes szívnek annál nagyobb fájdalmat okoznak.

                                                  Lipp Márta fordítása

 

AINDA A POESIA

 

A poesia não é feita por um nem por todos,
nem esteve nunca na rua.
A poesia está na aspereza das coisas contra nós,
tão mais nítidas ao nosso olhar isento
quanto mais doem no coração silencioso.

 

Luís Filipe Castro Mendes költő, író, diplomata. 2016 áprilisától  Portugália kulturális minisztere. 1950. Idanha – a – Nova, Portugália.

 

 

 

Kép: Antonio Carcalho de Silva Porto: Margens do rio Nabão Tomar, 1886.

JELEK. LUÍS FILIPE CASTRO MENDES VERSE.

 

Jelek

 

Jelek,

épphogy csak jelzések. A hajszálpontos gyengédség

őrködik a közvetlen dolgokban,

azokban, amik dacolnak az

éjszakával, amikben halk fények gyúlnak,

és a csendet, a csendet hordozzák magukban,

lassan elhalnak, és mint a

muzsikában, feloldódunk

bennük.

                        Lipp Márta fordítása

 

Gestos

 

Gestos

apenas gestos. A minuciosa ternura

posta nas coisas imediatas,

nas que duram contra a noite,

nas que acendem lâmpadas precárias

e contêm o silêncio, o silêncio,

como se música fossem

e nela nos viéssemos

perder.

 

 

Luís Filipe Castro Mendes, költő, író, diplomata. 1950. Idanha – a – Nova, Portugália.

 

 

 

Kép: Henry Matisse, Virágok, 1945.

 

 

A HALÁL ÚTSZAKASZGÖRBÜLET. FERNANDO PESSOA VERSE.

 

A halál útszakaszgörbület,

 

A halál útszakaszgörbület

Csak nem látszik, aki halott.

Elmúlt idő, hallgatlak, mikor fülelek,

És létezik, épp ahogy én vagyok.

 

A földönlét égi alkalom.

Nem kelhetne ki hazugságon.

Sose volt senki elkárhozott.

Minden út,  és igazat hordoz.

                     Lipp Márta fordítása

 

 

A morte é a curva da estrada,

 

A morte é a curva da estrada,

Morrer é só não ser visto.

Se escuto, eu te oiço a passada

Existir como eu existo.

 

A terra é feita de céu.

A mentira não tem ninho.

Nunca ninguém se perdeu.

Tudo é verdade e caminho.

23-5-1932

 

Kép: Gosztola Gábor, Előkép a térgörbület VIII.-hoz.

SZERETEK MINDENT, AMI VOLT. FERNANDO PESSOA VERSE.

 

Szeretek mindent, ami volt

 

Szeretek mindent, ami volt,

Mindent, ami már nincsen,

Sebet, ami már nem sajog,

A valamikori téves hitet,

A tegnapot, mit itthagyott

A fájdalom, és amit az

Öröm itthagyott; csak mert volt,

És elszállt, és ma már más nap van.

                        Lipp Márta fordítása

 

Eu amo tudo o que foi

 

Eu amo tudo o que foi,

Tudo o que já não é,

A dor que já me não dói,

A antiga e errónea fé,

O ontem que dor deixou,

O que deixou alegria

Só porque foi, e voou

E hoje é já outro dia.

1931.

Poesias Inéditas (1930-1935). Fernando Pessoa. (Nota prévia de Jorge Nemésio.) Lisboa: Ática, 1955.

 

Kép: Les Gardens Portugal.

VIRÁG, NEM TARTÓSABB…FERNANDO PESSOA VERSE.

Virág, nem tartósabb

 

Virág, nem tartósabb,

Mint egyetlen pillanat árnyéka

Mégis megmarad

A gondolataimban a bája.

 

Nem semmisülsz meg

Abban, ami csak én,

Soha mást, virág, csak téged

Láttalak, ahol velem együtt volt a föld és az ég.

                                              Lipp Márta fordítása

 

Flor que não Dura

 

Flor que não dura
Mais do que a sombra dum momento
Tua frescura
Persiste no meu pensamento.

Não te perdi
No que sou eu,
Só nunca mais, ó flor, te vi
Onde não sou senão a terra e o céu.

1924.

Poesias Inéditas (1919-1830). Lisboa: Ática, 1956.

 

Kép: Internet, jardins&client

Ó, CSAK ÉN TUDOM. FERNANDO PESSOA VERSE.

 

Ó, csak én tudom

 

Ó, csak én tudom,

A szívem mennyire nagyon fáj,

Sem hit, sem jog,

Nincs benne dallam, sem belátás.

Csak én, csak én,

És nekem kimondhatatlan

Miért olyan az érzés, mint az ég,

Látja magát, de beláthatatlan.

                     Lipp Márta fordítása

 

Ah, só eu sei

 

Ah, só eu sei

Quanto dói meu coração

Sem fé nem lei,

Sem melodia nem razão.

Só eu, só eu,

E não o posso dizer

Porque sentir é como o céu,

Vê-se mas não há nele que ver.

10-8-1932

 

Kép: Kazimir Malevics, Tájkép öt házzal, 1928-32.

NEM TÖBB, MINT TÁVOLSÁG MINDAZ, AMI VAGYOK. FERNANDO PESSOA VERSE.

 

Nem több, mint távolság mindaz, ami vagyok 

 

Nem több, mint távolság mindaz, ami vagyok,

Halvány betöltetlen fény,

Vele vagyok, tudom, benne gondolkodok,

Ködös, engem kísér. 

 

Rés a nemlét és a létezés határán,

Én-cselekedet, történés,

A por a felkelő szélben látja magát,

Az ő mutatványában él.                   

                           Lipp Márta fordítása

 

Tudo o que sou não é mais do que abismo 

 

Tudo o que sou não é mais do que abismo

Em que uma vaga luz

Com que sei que sou eu, e nisto cismo,

Obscura me conduz. 

 

Um intervalo entre não-ser e ser

Feito de eu ter lugar

Como o pó, que se vê o vento erguer,

Vive de ele o mostrar.

22-4-1934

 

Kép: Claude Monet, Mistery morning on the Seine, 1892.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!