Fernando Pessoa
Virág, nem tartósabb
Virág, nem tartósabb,
Mint egyetlen pillanat árnyéka
Mégis megmarad
A gondolataimban a bája.
Nem semmisülsz meg
Abban, ami csak én,
Soha mást, virág, csak téged
Láttalak, ahol velem együtt volt a föld és az ég.
1924.
Eugénio Andrade
Kétségbeejtő dal
Még a szem se tudja, mit mondjon
erre a kezeim közt vagy a
nappal hajszálai között
feltárult örömrózsára.
Amit képzeltem, a víz maga:
víz vagy csak vértelen duruzsolás.
Nincs olyan rózsa, ami illene oda.
Adjatok nekem egy árnyékbárkát!
1956.
Sophia Andresen
A tökéletes óra…
A tökéletes óra ez mikor elcsendesül
Az ember zaklatott mormolása
És megszólal végre egész legbelül
A fásult álmok mélyről jövő hangja.
Ez az az óra melyben a rózsák azok maradtak
Amik a perzsa kertben voltak
Ahol Szádi és Háfiz nézte és imádta őket.
Ez az óra titkos hangokat
Rejt melyeket a vágyaim akartak és idéztek.
Ez az az óra amelyikben most már csak
A levelek beszélgetnek levelekkel.
Ez az az óra ami megsemmisíti az időt
És a saját arcomat sem ismerem fel.
1947.
José Luís Peixoto
mikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke
egy nap, amikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke,
a karjaidban ébredek. meglehet, hogy minden határon túlmegy majd a bőröd szépsége.
és a fény tartalmazza a szerelem elképzelhetetlen jelentését.
egy nap, mikor az eső felszárad az emlékezetben, amikor a tél
olyan távoli lesz, amikor a tartózkodó közöny reagál végre
egy régóta magában hordott hangra, veled leszek, és a madarak éneke
az ablakunkban. Igen, madarak énekelnek, virágok lesznek, de ami jön,
az én felelősségem lesz, mert a karjaidban ébredek, és egyetlenegy szót sem
szólok, még a szó elképzelését is elkerülöm, azért, nehogy lerombolódjon
a boldogság tökéletessége.
2001.
Florbela Espanca
Én nem vagyok senki se…
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
Én nem vagyok senki se!… Aki majd megszeret,
Lágy délutánoknak lesz napsugara;
Átlátszón világos tükörtelen szememnek
A látók tiszta tekintetét adja!
Az éltető nedv lesz a telt bimbóban,
A lárma a parányi bogár surrogásban,
A jó szél, ami a vitorlákat dagasztja!…
Új lesz mindig minden egyes pillanatban!
A fékezhetetlen erő a mozgásban,
Csillag, hullócsillag tengereket hordva!
1931.
Ana Hatherly
Ha neked adhatnám azt amim nincs
Ha neked ajándékozhatnám amit nem birtokolok
és ami kívülem sose lelhető fel
Ha neked ajándékozhatnám azt amivel álmodsz
és azt ami általam lehet megálmodott
Ha neked adhatnám a hangot ami tovatűnik
és ami kívülem sose lelhető fel
Ha neked ajándékozhatnám amit felkutatok
téged magad aki énbennem rejtőzködik
Így hát az egyetlen egy vagy aki létezik
és aki általam lehet csak megálmodott
1998.
Luís Filipe Castro Mendes
Jelek
Jelek,
épphogy csak jelzések. A hajszálpontos gyengédség
őrködik a közvetlen dolgokban,
azokban, amik dacolnak az
éjszakával, amikben halk fények gyúlnak,
és a csendet, a csendet hordozzák magukban,
lassan elhalnak, és mint a
muzsikában, feloldódunk
bennük.
1998.
Lipp Márta fordításai
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: