FORDÍTÁSOK

Jól van ez így, kölyök. Cláudia Lucas Chéu verse.

 

Jól van ez így, kölyök

 

Jól van ez így, kölyök

Soha többet nem látjuk egymást

Legalábbis a megszokott módon nem

Te az ablakomban és én várom

hogy a késő-kamaszkori szívdobogás elcsituljon

Soha többet nem látlak, kölyök

vagy már nem ugyanúgy

Véget értünk és most öntudatlanul leteszlek téged

Alávetem magam a valóságnak

az anyáskodásnak és a szerepjátszásnak

és annak a lapos vallásos csöndnek, a nem-létezésnek

Az örökkévaló örömében élek majd

a lehetőben nem a gesztusokban

Jól van ez így, kölyköm, szerelmem

Soha többet oda se nézek rád mint mikor a levest készítem,

Így hát szia, Isten veled

! Elég egy magánhangzó hogy kiforgasson egy nevet, egy plusz A,

hogy a jóvátehetetlen félreértés megtörténjen, a tragédia!

                                                                     Lipp Márta fordítása

 

É certo e direitinho, miúdo

 

É certo e direitinho, miúdo

Nunca mais nos veremos,

pelo menos, não como de costume

Tu à minha janela e eu à espera

de acalmar a taquicardia de adolescência serôdia

Nunca mais te verei, miúdo

não da mesma forma

Caducámos e, sem querer, desvejo-te agora

Submeto-me ao efetivo

à maternidade e ao estudo

e a este silêncio religioso raso ao não-ser

Torno a morar no arrebatamento do eterno

na potência e não no acto

É certo e direitinho, meu miúdo, meu amor

Nunca mais te deitarei um olhar, como na preparação da sopa,

Então chau, adeus

! Basta uma vogal a deturpar um nome, um A a mais,

para que do equívoco irrompa, irremediável, a desgraça.!

2017.

 

Cláudia Lucas Chéu (1978. Lisszabon). Portugál költő, dramaturg, forgatókönyvíró, színésznő. A művészeti végzettségek mellett a Lisszaboni Új Egyetem filozófia – esztétika szakán szerzett diplomát. Színház-  és  kiadó társalapító. Több, színházzal kapcsolatos könyve jelent meg, és 2014 óta négy verseskötete.

Kezdetben volt az ember…João Rasteiro verse.

 



                                                                                                                                  Lipp Márta fordítása

 

 

João Rasteiro portugál költő. (1965. Coimbra).

 

 

 

A vers az alábbi linken Gál Soma fordításában is olvasható: http://versumonline.hu/vers/jo-o-rasteiro-kezdetben-vala-az-ember/

 

Lehullunk a porba…Gisela Ramos Rosa verse.

 

Lehullunk a porba…

 

Lehullunk a porba akárcsak a rigók    

tudatlanul íz nélkül kortalanul

hogy a világ fényes pályáján maradjunk.

Jelen és jövő, a belső megelőlegezés.

Óh! Mennyi  megvalósulatlan emlék egyetlenegy

testi időben, egyetlenegy időtestben 

miközben csupaszon jár a remény az utcán ami szűk lett

a zavaros harsány szóáradatban, a zsákutcákban,

a kikiáltott gonoszságban.

Hozzátok el nekem a tiszta reggelt, a madarakat, a pacsirtát    

hozzátok el nekem a költőt aki fáradhatatlanul

követi a nap ívén a szót

                                                                     Lipp Márta fordítása

 

 

 

Caímos como tordos sobre a areia
sem saber sem sabor sem tempo
para integrar a via luminosa do mundo.
Presente e futuro, a íntima anterioridade.
Oh! Quantas lembranças por cumprir num só tempo
do corpo, num só corpo de tempo
enquanto a esperança passa nua na rua que se estreita
na dissonante e ruidosa corrente de falas, impasses,
e maldade proclamada.
Trazei-me a límpida manhã, os pássaros, a cotovia
trazei-me o poeta que incansável traça a palavra
com a vénia do dia

2015.

AZ IDŐ ABLAKÁBAN. GISELA RAMOS ROSA VERSE.

 

Az idő ablakában

 

A nő akit figyelsz az idő ablakában

rezdülő belső mosollyal szántja föl a fájdalmat

mikor hang nélkül énekli

a megtalált csend dallamát

 

az a testi lobogás befogadta a végtelen kéket

és régi templomi mágiával újraéledt

az angyalok finom harmóniája áttörte a falakat

s ha megpillantod ujjai közt a kéket és szemében az eleven bánatot

majd megmondom a mosolya átváltoztatta a fájdalmat hogy

a vers ősi egységében találkozzon veled

a csupasz jóságban amit a kezeddel táplálsz

 

és a magányos behajtott ablak ami a külső

világot mutatta most tengerre nyíló kapu

a horizontális idő mágiáját tárja föl

 

                                                                  Lipp Márta fordítása

 

GISELA GRACIAS RAMOS ROSA

NA JANELA DO TEMPO

A mulher que escutas na janela do tempo
lavra a dor com um vibrante sorriso interior
cantando a melodia do não dito
com a língua dos silêncios encontrada

a chama desse corpo aceitou o infinito azul
e renasceu com a magia de um templo antigo
quebrando os muros com a subtil harmonia dos anjos
e se nos seus dedos vislumbras o azul e em seus olhos uma ferida viva
dir-te-ei que o sorriso transmutou a dor ao encontrar-te
na unidade originária dos poemas
na bondade nua que nutres com as mãos

e a janela solitária entreaberta revelando o ar
é agora uma porta aberta para o mar
descobrindo a magia do tempo horizontal

2006

 

Gisela Ramos Rosa portugál költő. (Teljes nevén Gisela Maria Gracias Ramos Rosa, 1964. Maputo, Mozambik). Külügyi-, majd vizuális antropológiai diplomát  szerzett. Lisszabonban él. Tíz verseskötete jelent meg. Egyéb rangos díjak mellett 2012-ben elnyerte az Unesco költészeti díját, s ő lett az idei Glória de Sant’Anna irodalmi díj nyertese, amit most májusban adtak át. Sokoldalú művész, festőként, grafikusként és fotóművészként is ismert.

 

 

 

 

Kép: António Ramos Rosa rajza, illusztráció Gisela Ramos Rosa verséhez.(Forrás: https://www.facebook.com/quem.le.sophia.de.mello.breyner.andresen/?hc_ref=ARQN4kN3fzYVMHPMmWBTsYVvp6Eb8yt3qyZ2JjPciC5Tu1hYf-kJAnrFElpggULknDk)

 

Az idő ablakában. Gisela Ramos Rosa verse.

 

Az idő ablakában

 

A nő akit figyelsz az idő ablakában

rezdülő belső mosollyal szántja föl a fájdalmat

ahogy énekli a csendek hanggal

ki nem mondott megtalált dallamát

 

az a testi lángolás befogadta a végtelen kéket

és az ősrégi templomi varázslattal újraéledt

az angyalok finom harmóniája áttörte a falakat

s ha megpillantod ujjai közt a kéket és szemében az eleven bánatot

akkor elárulom a mosolya átalakította a fájdalmat hogy

a versből eredő egységben találkozzon veled

a csupasz jóságban amit a kezeddel táplálsz

 

és a magányos behajtott ablak ami a külső

világot mutatta most tengerre nyíló kapu amiben

a látóhatárral párhuzamos idő varázslata tárul föl

 

                                                                  Lipp Márta fordítása

 

GISELA GRACIAS RAMOS ROSA

NA JANELA DO TEMPO

A mulher que escutas na janela do tempo
lavra a dor com um vibrante sorriso interior
cantando a melodia do não dito
com a língua dos silêncios encontrada

a chama desse corpo aceitou o infinito azul
e renasceu com a magia de um templo antigo
quebrando os muros com a subtil harmonia dos anjos
e se nos seus dedos vislumbras o azul e em seus olhos uma ferida viva
dir-te-ei que o sorriso transmutou a dor ao encontrar-te
na unidade originária dos poemas
na bondade nua que nutres com as mãos

e a janela solitária entreaberta revelando o ar
é agora uma porta aberta para o mar
descobrindo a magia do tempo horizontal

2006

 

Gisela Ramos Rosa portugál költő. (Teljes nevén Gisela Maria Gracias Ramos Rosa, 1964. Maputo, Mozambik). Külügyi-, majd vizuális antropológiai diplomát  szerzett. Lisszabonban él. 1988 óta az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik. Tíz verseskötete jelent meg. Egyéb rangos díjak mellett 2012-ben elnyerte az Unesco költészeti díját, s ő lett az idei Glória de Sant’Anna irodalmi díj nyertese, amit most májusban adtak át. Sokoldalú művész, festőként, grafikusként és fotóművészként is számon tartják.

 

Kép: Gisela Ramos Rosa portréja

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!