láthatatlan színpad
magammal hordom a nagy kérdéseket
melyek a beszéd súlyában égnek.
téged várlak a romlott éjszakát,
a zavartalan magányt
aki a házakhoz jársz és vissza
de hiszek a társulatodban
ahogy hiszek a napfény hiúságában
az élet a vállamon nekem üvölt
miközben a szégyen lélegzik
a titkok között.
ahol vagy és ahol jártál
boldogtalan odúk
a józan ész emeli fel őket
mert neked nincs értelmed
egy láthatatlan színpad részesei vagyunk
visszatértedben ne tévedj el
mert az igazság az hogy itt még sose voltál.
Lipp Márta fordítása
trago comigo as gigantes perguntas
que ardem no peso da fala.
de ti espero a noite corrompida,
a solidão contínua
que vai até aos prédios e retorna
mas acredito na tua companhia
como acredito na vaidade do sol
a vida ruge-me nos ombros
enquanto a vergonha respira
entre segredos.
onde estás e por onde andaste
são grutas miseráveis
que se erguem pela lógica
porque a tua presença não faz sentido
somos atores de um palco invisível
não te percas no retorno
porque a verdade é que nunca cá vieste.
2015.
Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis, Portugália) portugál költő. Keleti tudományokból, valamint kínai-portugál interkulturális kapcsolatokból szerzett diplomát és tudományos fokozatot, Portugáliában a Minhoi Egyetemen és Kínában a Tiencsini Egyetemen. Jelenleg Kínában él, professzor a Tiencsini Egyetem idegen nyelvek szakán. Öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi („A Transfiguração da Fome”, „Az éhség átváltozása”) épp a napokban került piacra. Több portugál költészeti díj birtokosa, 2017-ben részt vett az isztambuli Nemzetközi Versfesztiválon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: