FORDÍTÁSOK

 

Iszom egy kávét  minden nap

 

Iszom egy kávét minden nap, van hogy hidegen iszom

aztán meg is halhatok, ja és még

a két kezemmel egy baráti nyakat ölelek

ami persze egy könyv.

 

Tárgyilagos kinézetem van az életre némiképp alkalmatlan.

Ormótlan cipő, cingár láb, a szerelem úgyszólván kihalt.

Annyi megsemmisült név az üres kezem között.

 

Biztos meglesz majd a megfelelő formula

a végső otthonosság mind a két visszatérő

állapotra: az élőre és a halottra.

 

Elfogulatlannak lenni félig kinyújtott kéz

hülye szentencia annak aki ragaszkodik

a teljessel való közelséghez.

 

Az igazság az hogy  igazából nem akartam semmit

ami valami más dolog lenne mint amit akarhattam.

Összeszedem magam és  megrendelem a szóban forgó kávét

ami átteszi a figyelmemet a koldus és király hivatásra

a saját külön sértettségemet a világ hatalmas nyomorára.

 

Ami itt a lényeg a nő akit ha tudnék fölemelnék

és aki megfizetne a névtelenség miatti ütésekért

nincs Buddha hogy fölpiszkáljon bennünket, na kislány, mi lesz?

 

És megyek a kávézóba azért is hogy biztosítsam,

legalább amíg iszom, kitartok

esetleg Isten egy javított változatban én vagyok.

2012.

 

                                                                        Lipp Márta fordítása

 

 

Bebo uma bica por dia

Bebo uma bica por dia, às vezes bebo-a fria
depois disto bem que podia morrer, diga-se
com as mãos ao redor de um pescoço amigo
quero dizer, de um livro.

Tenho o carácter objectivo de uma incompetência para a vida.
Sapato gordo, pé franzino, amor quase extinto.
Tanto nome derrotado às minhas mãos vazias.

Haverá certamente uma fórmula adequada
uma domesticidade última de perseverar
em ambas as condições: vivo e morto.
Ser imparcial a meia mão estendida
que frase estúpida para quem insiste
fazer de tudo fronteira com o absoluto.

A verdade é que na verdade não quero nada
como qualquer outra coisa que pudesse querer.
Refaço-me e peço a tal bica que me transfere
a atenção para a vocação de mendiga e altiva
no meu separado insulto ao grande cu do mundo.

Há uma mulher a mais aqui que se eu pudesse subia
e que me devolve o soco do anonimato
não há Buda que nos valha, menina, que fazer?

E eu vou ao café ainda assim para assegurar
que, pelo menos enquanto bebo, persisto
ou talvez seja Deus numa versão melhorada de mim.

2012.

 

 

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.

 

Kép: Raquel Nobre Guerra portréja.

 

 

Egyszer banánnal ajándékoztál meg

virágok neked, írásban jött.

 

Jól felfogom hogy a költészet haszontalan

mint máskülönben az egész irodalom a

világok alig rendezetlenségét színleli

a lényeg hogy a színlelés egyfajta póz.

 

Megmagyarázom.

 

Az önteltség legvégletesebb tette:

saját karikatúra dimenziója van

amit áthárít másokra.

 

Végeredményben mi éri el és kié, hogy kárvallottak legyünk?

És a szerelem bágyadt utcai kandeláber az átjárónkon kioldódik.

 

Tudom mi az a gyorsan romlandó.

 

Rólad köztudott hogy van egy különleges képességed

bűvtáncot lejtesz a kezeddel az isteneknek

míg én erre a magasságra felcsapott orral

inkább elmegyek onnan ahol hiányzik valami.

 

Most értem meg hogy a banán a föld alatt alszik a kezeid között és hogy a szerelmünk

még a kalcitban lebeg.

 

Az élet, legyen ami lesz, ehhez igazodik.

 

És szaladok haza egy csokor virággal de te nem vagy.

 

Semmi ami nem volt előrelátható,

heartbreakers, love comes in spurts.

 

2016.

                                                         

                                                                 Lipp Márta fordítása

 

 

 

 

 

Uma vez ofereceste-me bananas
flores para ti, vinha escrito.

 

Percebo bem a inutilidade da poesia
como de resto a literatura que finge
a mínima desordem dos mundos
o que importa é fingir uma pose.

 

Explico.

 

O mais extremo acto de egoísmo:
ter a dimensão própria da caricatura
e endossá-la aos outros.

 

O que toca a afinal e a quem, que sejamos sinistros?
E o amor um candeeiro de rua frouxo que à nossa passagem se desliga.

 

Dou conta dos perecíveis.

 

De ti sabe-se que tinhas um jeito especial
de dar bailinho aos deuses com as mãos
enquanto eu de nariz espetado nesse cima
preferia o abandono onde nada me faltava.

 

Entendo agora que as bananas dormem com as tuas mãos debaixo da terra e que o nosso amor flutua ainda na calcite.

 

O mundo, seja como for, cabe nisto.

 

E eu corro para casa com um bouquet de flores mas tu não estás.

 

Nada que não estivesse previsto,
heartbreakers, love comes in spurts.

 

2016

 

 

 

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.

 

RÁMOSOLYGOK A HALOTTRA

 

Rámosolygok a halottra és aki él

elnyelem ahogy egy sötét tárgy

mert megváltozott a kéz és a fényérzék.

 

Úgy élek mintha nem lennék itt csupán csak

könnyű ruha mint az életben.

Az elsőtől az utolsó csapásig megyek

egy hebehurgya tüdő lélegzése nyomán.

 

Így olvasd.

 

Abban a kicsi terecskében lángolhattam

ami a te versed egészen közel hozzád

és meg is térülnének a puszta dolgok

ahogy a létet megemésztik a napok

de itt elbukom majd.

 

Szerelmem

 

Patentban az ajtó semmiben a kéz.

Van sok ami hátramarad a minden.

 

2012.

 

 

                                            Lipp Márta fordítása

 

 

SORRIO AOS MORTOS

 

Sorrio aos mortos e enterro os vivos

como um objecto escuro

por que rodaram mãos e jeitos de luz.

 

Vivo como se não estivesse aqui

roupa leve como na vida.

E vou da primeira à última batida

na respiração de um pulmão doido.

 

Lê assim

 

podia arder a uma pouca distância de ti

nessa praceta que é um poema teu

e as coisas voltariam a mim, meras,

como o ser transportada pelos dias

mas cairei por aqui.

 

Meu amor

 

Porta no trinco e nada nas mãos.

Há muito que é tudo o que resta.

 

2016.

 

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.