Egyszer banánnal ajándékoztál meg
virágok neked, írásban jött.
Jól felfogom hogy a költészet haszontalan
mint máskülönben az egész irodalom a
világok alig rendezetlenségét színleli
a lényeg hogy a színlelés egyfajta póz.
Megmagyarázom.
Az önteltség legvégletesebb tette:
saját karikatúra dimenziója van
amit áthárít másokra.
Végeredményben mi éri el és kié, hogy kárvallottak legyünk?
És a szerelem bágyadt utcai kandeláber az átjárónkon kioldódik.
Tudom mi az a gyorsan romlandó.
Rólad köztudott hogy van egy különleges képességed
bűvtáncot lejtesz a kezeddel az isteneknek
míg én erre a magasságra felcsapott orral
inkább elmegyek onnan ahol hiányzik valami.
Most értem meg hogy a banán a föld alatt alszik a kezeid között és hogy a szerelmünk
még a kalcitban lebeg.
Az élet, legyen ami lesz, ehhez igazodik.
És szaladok haza egy csokor virággal de te nem vagy.
Semmi ami nem volt előrelátható,
heartbreakers, love comes in spurts.
2016.
Lipp Márta fordítása
Uma vez ofereceste-me bananas
flores para ti, vinha escrito.
Percebo bem a inutilidade da poesia
como de resto a literatura que finge
a mínima desordem dos mundos
o que importa é fingir uma pose.
Explico.
O mais extremo acto de egoísmo:
ter a dimensão própria da caricatura
e endossá-la aos outros.
O que toca a afinal e a quem, que sejamos sinistros?
E o amor um candeeiro de rua frouxo que à nossa passagem se desliga.
Dou conta dos perecíveis.
De ti sabe-se que tinhas um jeito especial
de dar bailinho aos deuses com as mãos
enquanto eu de nariz espetado nesse cima
preferia o abandono onde nada me faltava.
Entendo agora que as bananas dormem com as tuas mãos debaixo da terra e que o nosso amor flutua ainda na calcite.
O mundo, seja como for, cabe nisto.
E eu corro para casa com um bouquet de flores mas tu não estás.
Nada que não estivesse previsto,
heartbreakers, love comes in spurts.
2016
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: