<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>FORDÍTÁSOK</provider_name><provider_url>https://compilatore.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Lipp Márta</author_name><author_url>https://compilatore.cafeblog.hu/author/lipp-marta/</author_url><title>DAL LEOPARDINAK. FERNANDO PESSOA VERSE.</title><html>&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone wp-image-612 size-large&quot; src=&quot;https://compilatore.cafeblog.hu/files/2017/08/Dancer.-1925.-440x600.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;440&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;h3&gt;Dal Leopardinak&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;De óh, elhaló hangon egyre jajgat&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;És feleselget a kétségbeesett szív:&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;„Ha nem valódi az eszme, az eszmét kitől kaptam?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ha sem jóság, sem igazság nem létezik,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Miért van az, hogy a szív küzdelemre áhítozik,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Hogy védje a hiábavaló eszméit?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ha színlelt a küldetés- és az Isten hit,&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ki tudja, hogy vajon mi is az emberi szív,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Miért van az emberi szív és az ítélőképesség,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Tudni, mi a jó, mi a rossz? Ha őrültség&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Az igazat akarni, miért látszik&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Jónak az igaz; mért van, hogy a jóság&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;A vágy? Mily kegyetlen, igazságtalan&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Hitet adni, ha hinnünk nem tartozás?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ha a bizonytalan világ és a kétség,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ha a mulandó élet másik&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Felében létezik a bensőséges, mély&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Értelem, és a történetből a végső képkocka,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Mért van egy ingatag világban, ami átmeneti,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ahol mindenből illékony és kétes jön ki,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ma egy katasztrófa, egy bántás, a szív&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Csak a fájdalom számára nyit?”&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;     {…}&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ugyanígy az elvont Ész sötétben és Hasztalan magasztosan&lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Párbeszédet folytat önmagában, a szív&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Az értelemhez beszél hangosan&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Magában, és nincs béke, és következmény sincs,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Mindegyik mintha csak ő lenne magában.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;                                                &lt;em&gt;Lipp Márta fordítása&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone wp-image-615 size-thumbnail&quot; src=&quot;https://compilatore.cafeblog.hu/files/2017/08/Giacomo_Leopardi_Ferrazzi-150x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;150&quot; height=&quot;150&quot; /&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-616 size-thumbnail alignright&quot; src=&quot;https://compilatore.cafeblog.hu/files/2017/08/fernando-pessoa-l-150x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;150&quot; height=&quot;150&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Giacomo Leopardi                                            Fernando Pessoa&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;1798. június 29. Recanati -                   1887. június 13. Lisszabon-&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;1837. június 14.  Nápoly                        1935. november 30. Lisszabon&lt;/p&gt;
&lt;h3&gt; &lt;/h3&gt;
&lt;h3&gt;CANTO A LEOPARDI&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ah, mas da voz exâmine pranteia&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;O coração aflito respondendo:&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;«Se é falsa a ideia, quem me deu a ideia?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Se não há nem bondade nem justiça&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Porque é que anseia o coração na liça&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Os seus inúteis mitos defendendo?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Se é falso crer num deus ou num destino&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Que saiba o que é o coração humano,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Porque há o humano coração e o tino&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Que tem do bem e o mal? Ah, se é insano&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Querer justiça, porque na justiça&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Querer o bem, para que o bem querer?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Que maldade, que [...] , que injustiça&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Nos fez para crer, se não devemos crer?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Se o dúbio e incerto mundo,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Se a vida transitória&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Têm noutra parte o íntimo e profundo&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Sentido, e o quadro último da história,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Porque há um mundo transitório e incerto&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Onde ando por incerteza e transição,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Hoje um mal, uma dor, e [...] , aberto&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Um só dorido coração?»&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;[...]&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Assim, na noite abstracta da Razão, Inutilmente, majestosamente,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Dialoga consigo o coração,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Fala alto a si mesma a mente;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;E não há paz nem conclusão,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Tudo é como se fora inexistente.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;1934&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Poesias Inéditas (1930-1935). Fernando Pessoa. (Nota prévia de Jorge Nemésio.) Lisboa: Ática, 1955 (imp. 1990).&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Kép: Joan Miró, Tánc, 1925.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>