LISSZABONI VÁROSKÉP
A lány aki épp arra gondol, a lány a napon, hot dogot faló leány, leány táncol az
utcán, lány körbekeríti az ujjaival a szemét, az ujjaival a tengelyét. Lány karja a
magasban, lány lapos sarkúban, lány körmöt rág, újságot olvasó lány, lány chardonnay-t
iszik tisztán, lány a lépcsőaknában, lány porig alázottan. Lány kétségbeesetten, lány
önfeledt lazán, körülrajongott lány, nélkülözhetetlen lány, szivarozó lány, Forstert
olvasó lány, pálmafának támaszkodó lány, zongorázó lány. Merkúriuszon trónoló
lány egy oroszlán oldalán, lány hallgatja Ghandi szónoklatát, kicsi lányka amikor
shopingol. Elemi részecskékből és árnyékból készült lány. Lány az egyik lépéstől a
másikig ami negyvenkét centimétert tesz ki, rettenthetetlen lány, nyugodt lány.
Tizenhatodik századi templomba szerelmes lány, lány a motoron sebességet vált
megváltoztatja a habitusát. Lány aki a sötét oldalát kiteszi a fénynek és aztán nyomban
szemügyre veszi magát. Lány törött csontokkal, lány sötét szemüvegben, lány
poliészter pulóverben, lány lehúzott fejjel az első sorban a moziban, lány Antonioni
akar lenni. Sziklaszilárd lány, hazudós lány, lány műanyag pohárból issza a kávét,
gőgös lány, lány az afrikai hajó orránál. A lány aki padlón van, púderezett arcú lány,
önmegtartóztató lány, evolucionista lány. Lány alfamai késsel kifaragott arccal,
félmegoldásokba menekülő lány, lány aki elküldi a hentest a francba, fütyörésző lány,
félig-meddig őrült lány. Lány vajat csaszitol a kenyéren, lány az egyik könyökét vakarja,
lány kék hajjal, lány játszik a zsebében egy öngyújtóval, lány játszik a nadrágjában egy
pisztollyal, úszó lány, elázott lány, lány esélyért fohászkodik a város védőszentjéhez
csak még egyetlenegyért. Lány aki a dekoltázsával kérkedik télen. Lány a bal
szeme sarkából az énekest figyeli, lány aki ember, lány az ágyban. Lány aki megemeli
a tétet, lány aki Dylan szeretne lenni, lány ahogy kiköp a földre. A lány forog forog
forog forog egy sárga selyemszoknya szimmetriatengelyén. Aranysárga színű fénycsóva
ékbe belefogva.
Lipp Márta fordítása
DESCRIÇÃO DA CIDADE DE LISBOA
A rapariga a pensar naquilo, a rapariga ao sol, menina a comer cachorro quente, menina a dançar na rua, rapariga do dedo no olho, do dedo na árvore. Rapariga de braços levantados, rapariga de pés baixos, rapariga a roer as unhas, rapariga a ler jornal, rapariga a beber um líquido chardonnay, rapariga no vão de escada, rapariga a levar na cara. Rapariga aflita, rapariga solta, rapariga abraçada, rapariga precisada. Rapariga a fumar charuto, rapariga a ler Forster, rapariga encostada na palmeira, rapariga a tocar piano. Rapariga sentada em Mercúrio ao lado de um leão, rapariga a ouvir discurso de Ghandi, rapariguinha do shopping. Rapariga feita de átomos e sombra. Rapariga de um ponto ao outro e medindo quarenta e dois centímetros, rapariga impávida, rapariga serena. Rapariga apaixonada por igreja quinhentista, rapariga na moto a trocar velocidades a mudar o jeito. Rapariga que oferece à visão o hábito da escuridão e depois logo se vê. Rapariga de ossos partidos, rapariga de óculos negros, rapariga de camisola em poliéster, rapariga debruçada na cadeira da frente no cinema, rapariga a querer ser Antonioni. Rapariga estável, rapariga de mentira, rapariga a tomar café em copo de plástico, rapariga orgulhosa, rapariga na proa da nau africana. A rapariga a cair no chão, rapariga de pó na cara, rapariga abstémia, rapariga evolucionista. Rapariga de rosto cortado pela faca de Alfama, rapariga a fugir de compromissos, rapariga a mandar o talhante à merda, rapariga a assobiar, rapariga meio louca. Rapariga a deslizar manteiga no pão, rapariga a coçar um cotovelo, rapariga de cabelo azul. Rapariga a brincar com um isqueiro no bolso, rapariga a brincar com um revólver nas calças, rapariga a nadar, rapariga molhada, rapariga a pedir uma chance só mais uma ao santo da cidade. Rapariga a ostentar decote no inverno, rapariga a olhar pelo canto do olho esquerdo, rapariga a ser homem, rapariga na cama. Rapariga a subir o volume, rapariga a querer ser Dylan, rapariga a cuspir no chão. A rapariga a girar a girar a girar a girar no eixo de uma saia de seda amarela. Amarela da cor de um feixe de luz apanhado numa esquina.
[in Jóquei, Tinta da China, 2014]
Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 óta ingázik Lisszabon és Rio de Janeiro között. Lisszabonban szerkesztő, Rio de Janeiroban újságíró. Az első verseskötete – Jóquei (Zsoké) – 2014-ben jelent meg. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat. Mind Portugáliában, mind Brazíliában elismert költő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: