FORDÍTÁSOK

Az idő orgyilkos

Éppen felejtelek téged

Múlnak a napok és elképzelem hogy még mindig itt vagy

Aztán csak fölfogom

Az idő orgyilkos

A kezében van a nagykés és összevagdalja a testet

sztéket, hamburgert és más sörkorcsolyákat remekel

Belőle ami valaha élő állat volt.

A felejtés  nem tud többet mint igazolni a bűntényt:

nem éltem túl.

                                                               Lipp Márta fordítása

O Tempo é um Assassino

Estou a esquecer-me de ti.

Os dias passam e imagino que ainda aqui estás

Só depois percebo

O tempo é um assassino

Que empunha a grande faca e esfaqueia o corpo

– fazendo bifes, hambúrgueres e petiscos vários –

Daquele que em tempos foi um animal vivo.

O esquecimento serve apenas como prova do crime:

não sobrevivi.

2015

Cláudia Lucas Chéu (1978. Lisszabon). Portugál költő, dramaturg, forgatókönyvíró, színésznő. A művészeti végzettségek mellett a Lisszaboni Új Egyetem filozófia – esztétika szakán szerzett diplomát. Színház-  és  kiadó társalapító. Több, színházzal kapcsolatos könyve jelent meg, és 2014 óta négy verseskötete.

Jól van ez így, kölyök

Jól van ez így, kölyök

Soha többet nem látjuk egymást

Legalábbis a megszokott módon nem

Te az ablakomban és én várom

hogy a késő-kamaszkori szívdobogás elcsituljon

Soha többet nem látlak, kölyök

vagy már nem ugyanúgy

Véget értünk és most öntudatlanul leteszlek téged

Alávetem magam a valóságnak

az anyáskodásnak és a szerepjátszásnak

és annak a lapos vallásos csöndnek, a nem-létezésnek

Az örökkévaló örömében élek majd

a lehetőben nem a gesztusokban

Jól van ez így, kölyköm, szerelmem

Soha többet oda se nézek rád mint mikor a levest készítem,

Így hát szia, Isten veled

! Elég egy magánhangzó hogy kiforgasson egy nevet, egy plusz A,

hogy a jóvátehetetlen félreértés megtörténjen, a tragédia!

                                                                     Lipp Márta fordítása

É certo e direitinho, miúdo

É certo e direitinho, miúdo

Nunca mais nos veremos,

pelo menos, não como de costume

Tu à minha janela e eu à espera

de acalmar a taquicardia de adolescência serôdia

Nunca mais te verei, miúdo

não da mesma forma

Caducámos e, sem querer, desvejo-te agora

Submeto-me ao efetivo

à maternidade e ao estudo

e a este silêncio religioso raso ao não-ser

Torno a morar no arrebatamento do eterno

na potência e não no acto

É certo e direitinho, meu miúdo, meu amor

Nunca mais te deitarei um olhar, como na preparação da sopa,

Então chau, adeus

! Basta uma vogal a deturpar um nome, um A a mais,

para que do equívoco irrompa, irremediável, a desgraça.!

2017.

Cláudia Lucas Chéu (1978. Lisszabon). Portugál költő, dramaturg, forgatókönyvíró, színésznő. A művészeti végzettségek mellett a Lisszaboni Új Egyetem filozófia – esztétika szakán szerzett diplomát. Színház-  és  kiadó társalapító. Több, színházzal kapcsolatos könyve jelent meg, és 2014 óta négy verseskötete.

                                                                                                                                  Lipp Márta fordítása

João Rasteiro portugál költő. (1965. Coimbra).

A vers az alábbi linken Gál Soma fordításában is olvasható: http://versumonline.hu/vers/jo-o-rasteiro-kezdetben-vala-az-ember/

Lehullunk a porba…

Lehullunk a porba akárcsak a rigók    

tudatlanul íz nélkül kortalanul

hogy a világ fényes pályáján maradjunk.

Jelen és jövő, a belső megelőlegezés.

Óh! Mennyi  megvalósulatlan emlék egyetlenegy

testi időben, egyetlenegy időtestben 

miközben csupaszon jár a remény az utcán ami szűk lett

a zavaros harsány szóáradatban, a zsákutcákban,

a kikiáltott gonoszságban.

Hozzátok el nekem a tiszta reggelt, a madarakat, a pacsirtát    

hozzátok el nekem a költőt aki fáradhatatlanul

követi a nap ívén a szót

                                                                     Lipp Márta fordítása

Caímos como tordos sobre a areia
sem saber sem sabor sem tempo
para integrar a via luminosa do mundo.
Presente e futuro, a íntima anterioridade.
Oh! Quantas lembranças por cumprir num só tempo
do corpo, num só corpo de tempo
enquanto a esperança passa nua na rua que se estreita
na dissonante e ruidosa corrente de falas, impasses,
e maldade proclamada.
Trazei-me a límpida manhã, os pássaros, a cotovia
trazei-me o poeta que incansável traça a palavra
com a vénia do dia

2015.

Az idő ablakában

A nő akit figyelsz az idő ablakában

rezdülő belső mosollyal szántja föl a fájdalmat

mikor hang nélkül énekli

a megtalált csend dallamát

az a testi lobogás befogadta a végtelen kéket

és régi templomi mágiával újraéledt

az angyalok finom harmóniája áttörte a falakat

s ha megpillantod ujjai közt a kéket és szemében az eleven bánatot

majd megmondom a mosolya átváltoztatta a fájdalmat hogy

a vers ősi egységében találkozzon veled

a csupasz jóságban amit a kezeddel táplálsz

és a magányos behajtott ablak ami a külső

világot mutatta most tengerre nyíló kapu

a horizontális idő mágiáját tárja föl

                                                                  Lipp Márta fordítása

GISELA GRACIAS RAMOS ROSA

NA JANELA DO TEMPO

A mulher que escutas na janela do tempo
lavra a dor com um vibrante sorriso interior
cantando a melodia do não dito
com a língua dos silêncios encontrada

a chama desse corpo aceitou o infinito azul
e renasceu com a magia de um templo antigo
quebrando os muros com a subtil harmonia dos anjos
e se nos seus dedos vislumbras o azul e em seus olhos uma ferida viva
dir-te-ei que o sorriso transmutou a dor ao encontrar-te
na unidade originária dos poemas
na bondade nua que nutres com as mãos

e a janela solitária entreaberta revelando o ar
é agora uma porta aberta para o mar
descobrindo a magia do tempo horizontal

2006

Gisela Ramos Rosa portugál költő. (Teljes nevén Gisela Maria Gracias Ramos Rosa, 1964. Maputo, Mozambik). Külügyi-, majd vizuális antropológiai diplomát  szerzett. Lisszabonban él. Tíz verseskötete jelent meg. Egyéb rangos díjak mellett 2012-ben elnyerte az Unesco költészeti díját, s ő lett az idei Glória de Sant’Anna irodalmi díj nyertese, amit most májusban adtak át. Sokoldalú művész, festőként, grafikusként és fotóművészként is ismert.

Kép: António Ramos Rosa rajza, illusztráció Gisela Ramos Rosa verséhez.(Forrás: https://www.facebook.com/quem.le.sophia.de.mello.breyner.andresen/?hc_ref=ARQN4kN3fzYVMHPMmWBTsYVvp6Eb8yt3qyZ2JjPciC5Tu1hYf-kJAnrFElpggULknDk)

Az idő ablakában

A nő akit figyelsz az idő ablakában

rezdülő belső mosollyal szántja föl a fájdalmat

ahogy énekli a csendek hanggal

ki nem mondott megtalált dallamát

az a testi lángolás befogadta a végtelen kéket

és az ősrégi templomi varázslattal újraéledt

az angyalok finom harmóniája áttörte a falakat

s ha megpillantod ujjai közt a kéket és szemében az eleven bánatot

akkor elárulom a mosolya átalakította a fájdalmat hogy

a versből eredő egységben találkozzon veled

a csupasz jóságban amit a kezeddel táplálsz

és a magányos behajtott ablak ami a külső

világot mutatta most tengerre nyíló kapu amiben

a látóhatárral párhuzamos idő varázslata tárul föl

                                                                  Lipp Márta fordítása

GISELA GRACIAS RAMOS ROSA

NA JANELA DO TEMPO

A mulher que escutas na janela do tempo
lavra a dor com um vibrante sorriso interior
cantando a melodia do não dito
com a língua dos silêncios encontrada

a chama desse corpo aceitou o infinito azul
e renasceu com a magia de um templo antigo
quebrando os muros com a subtil harmonia dos anjos
e se nos seus dedos vislumbras o azul e em seus olhos uma ferida viva
dir-te-ei que o sorriso transmutou a dor ao encontrar-te
na unidade originária dos poemas
na bondade nua que nutres com as mãos

e a janela solitária entreaberta revelando o ar
é agora uma porta aberta para o mar
descobrindo a magia do tempo horizontal

2006

Gisela Ramos Rosa portugál költő. (Teljes nevén Gisela Maria Gracias Ramos Rosa, 1964. Maputo, Mozambik). Külügyi-, majd vizuális antropológiai diplomát  szerzett. Lisszabonban él. 1988 óta az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik. Tíz verseskötete jelent meg. Egyéb rangos díjak mellett 2012-ben elnyerte az Unesco költészeti díját, s ő lett az idei Glória de Sant’Anna irodalmi díj nyertese, amit most májusban adtak át. Sokoldalú művész, festőként, grafikusként és fotóművészként is számon tartják.

Kép: Gisela Ramos Rosa portréja

A napot és az éjszakát pergetve

Ahogy a napot és az éjszakát pergettem

a remény és az álom állatait hívtam

és a forgatókönyvbe új jelek ivódtak be

amik egy ősrégi írást tártak fel

ekképpen tehát egy vizes folt avatott be engem

egy gazdagon hálózott szöveg belsejében amely

a komplex emberi összefüggést ábrázolta

attól a naptól haragos állatok vizslattak

a nyomomban és aggodalmaskodva másmilyen szavakat

bányásztak elő és az örökös ellenségeskedéssel

tévútra csaltak

Ahogy a napot és az éjszakát pergetem

a bizakodás összes állatát hívom hogy legyen végre

az élet a horizont és az álom

                                                     Lipp Márta fordítása

Lavrando o dia e a noite

Lavrando o dia e a noite chamei a mim
os animais da confiança e do sonho
e no guião da vida surgiram pegadas
revelando uma escrita antiga

iniciei-me então com uma tinta de água
encontrada num texto cuja malha era densa
e traçava o complexo contexto humano

desde esse dia animais da ira perscrutam
ao longe o meu caminho e com receio inventam
palavras díspares e com animosidade iludem
em descaminho

Lavrando o dia e a noite chamo a mim
todos os animais da confiança para que a vida
seja enfim o horizonte e o sonho

2015.

Gisela Gracias Ramos Rosa portugál költő. (1964. Maputo, Mozambik). Kulturális antropológus. Tíz verseskötete jelent meg. 2012-ben elnyerte az Unesco költészeti díját.

Nosztalgia

Elveszíteni egy fényképet

kétszer

elveszíteni

egy pillanatot.

       Lipp Márta fordítása

NOSTALGIA

Perder uma fotografia
é perder
um momento
duas vezes.

Daniel Jonas: (1973. Porto) portugál költő, dramaturg, műfordító, többek között Shakespeare, John Milton, Auden, Pirandello portugál tolmácsolója. 2008-ban megkapta a PEN költészeti díját.

Tér Idő (nélkül)

Ha egy másodpercre

minden semmivé válna körülöttem,

kétségbeesés nélkül gondolhatnék az elveszített időre.

Mert végre egy pillanatra minden mint semmi élne.

és a pillanat mindennel teli valami lenne.

                                                                  Lipp Márta fordítása

Nuno F. Silva

Espaço (sem) Tempo

Se por um segundo

tudo à minha volta fosse nada,

eu poderia pensar sem o desespero de perder tempo.

Porque no fim, tudo era nada por um momento.

e o momento seria algo cheio de tudo.

2013. „Flor de Lótus”

Időtlen Tér

Ha egy másodpercre

minden semmivé válna körülöttem,

kétségbeesés nélkül gondolhatnék az elveszített időre.

Mert végre egy pillanatra minden mint semmi élne.

és a pillanat mindennel teli valami lenne.

                                                                  Lipp Márta fordítása

Nuno F. Silva

Espaço (sem) Tempo

Se por um segundo

tudo à minha volta fosse nada,

eu poderia pensar sem o desespero de perder tempo.

Porque no fim, tudo era nada por um momento.

e o momento seria algo cheio de tudo.

2013. „Flor de Lótus”