A kezek telébe…
A kezek telébe hűtöm a nyarat
A szirmok elvesznek az úton,
hagyom hogy a kabát hajtókájáról a szél elvigye,
Lipp Márta fordítása
Arrefeci o verão
Arrefeci o verão no inverno das mãos
Perderam-se as pétalas pelo caminho,
deixei-as ao vento da lapela nos casacos,
2016
A vers örökkévaló…
A vers örökkévaló kiáltás.
A világ fájdalmából gyémántbacsiszolt
vallomás, az ismeretlen szépségé.
Lipp Márta fordítása
O poema é grito…
O poema é o grito eterno.
A declaração lapidada
da estranha beleza na dor do mundo.
2016.
Vannak pillanatok
mikor az idő
elveszíti a saját nyelve
kérészéletű jelentését.
és az időmérték nem akasztja rá
magát a világra.
Vannak napok mikor a végtelen
pontos páratartalommal áramlik
a szavak erejébe,
a jelenlétbe amit hosszúnak szeret.
Szétválasztja a vizet és a mézet
És mikor a végére ér
a csöndig issza magát
Lipp Márta fordítása
Há momentos
em que as horas
perdem o sentido efémero
próprio da sua linguagem.
e os relógios deixam de ser
os senhores do mundo.
Há dias em que o infinito
escorre com a lentidão necessária
na força das palavras,
na presença que se quer demorada.
Segrega-se a água e o mel
E, quando tudo se esgota,
bebe-se até dos silêncios
N F. S
2016
Feltöröm neked az utat
a Holdról a Napra,
megsértve a földet.
Várom majd hogy az éjszaka leszálljon
és bejárom a ragyogó palástot,
koronát kötök neked csillagokból.
Lipp Márta fordítása
Desbravo-te o caminho
da Lua ao Sol,
ferindo a terra.
Vou esperaro cair da noite
e percorrer o manto reluzente,
tecer-te uma coroa de estrelas.
2016. január 11.
Nuno F. Silva
Nuno F. Silva: portugál költő. 1993-ban született Portoban.
Eddig négy verseskötete jelent meg.
A vágy amit érzek az
ami majdnem a hiányzó
tárggyá változtat engem
*
Matematika
A vers az a léleknek,
mint a kamélia a kertnek
*
Képes lettem volna minden éjjel írni egy verset
neked hogy lássam minden reggel ahogy elmosolyodsz
Lipp Márta fordítása
É a saudade que sinto
Que quase me transfigura
no objecto em falta
2016
Matemática
O poema está para a alma,
como a camélia está para o jardim.
2016
Pudesse eu escrever um poema todas as noites
para te ver abrir um sorriso todas as manhãs.
2016
Válts nekem
egy menetjegyet
arra a helyre
ahol minden
felszívódik az időben
Azonközben.
A kísérlet
ami útratesz
a hosszú életben van
álomnyi mélységben.
Lipp Márta fordítása
Nuno F. Silva
Compra-me
uma passagem
para o lugar
onde tudo
se evapora no tempo
Entretanto.
O ensaio
para a viagem
é na longevidade
do sono profundo.
2017.
Nuno F. Silva: portugál költő. 1993-ban született Portoban.
Eddig négy verseskötete jelent meg.
Táncolunk
a szavak
a titkok
a csend között…
Mert szeretek
flörtölni a fogalmakkal
amikből hiányzik a megnevezés.
Lipp Márta fordítása
Nuno F. Silva
Dancemos,
entre as palavras,
os segredos
e os silêncios…
Porque me apetece
flertar com a ideia
de sermos algo sem nome.
2017.
Nuno F. Silva: portugál költő. 1993-ban született Portoban.
Eddig négy verseskötete jelent meg.
Az éj magasan jár.
Az ég sötétkék.
Engem ki vár?
Ó, a déli szél
Nyugalma járja át
A testem, a lelkemig ér.
Én kinek hiányzom,
Ó, titokzatos szél?
Nem tudom. Egykedvű nézés,
Szemem lecsukom. Jön.
Lipp Márta fordítása
A noite vai alta.
O céu é azul.
Quem me falta?
Ó vento do sul
Inunda da calma
Meu corpo até a alma.
Espera-me alguém,
Ó vento furtivo?
Não sei. Vulto esquivo,
Fecho os olhos. Vem.
14. 06. 1916.
Azt mondtad, a szavakat nem éljük fel:
és a dolgoknak a tökéletes hely a szemedben
az az érthetetlen, betöltetlen tér volt.
És kitartotta a gyötrelmes türelmet,
a fagyos gyümölcsöt az üres kezünkben,
mert semmi más nem volt, ami adhatott.
Azt mondtad, így a fájdalom, a mozdulásunk
a régesrégi dolgokban ottrekedt,
a magány a tengerben nem hagyott nyomot.
Lipp Márta fordítása
|
|||||||||
|
Luís Filipe Castro Mendes Poesia Reunida (1985-1999) Lisboa, Quetzal, 1999
|
 |
||||||||
Kép: Henry – Edmond Cross. The Ilhes d’ Or
Virág, nem tartósabb,
Mint egyetlen pillanat árnyéka
Mégis megmarad
A gondolataimban a bája.
Nem semmisülsz meg
Abban, ami csak én,
Soha mást, virág, csak téged
Láttalak, ahol velem együtt volt a föld és az ég.
1924.
Még a szem se tudja, mit mondjon
erre a kezeim közt vagy a
nappal hajszálai között
feltárult örömrózsára.
Amit képzeltem, a víz maga:
víz vagy csak vértelen duruzsolás.
Nincs olyan rózsa, ami illene oda.
Adjatok nekem egy árnyékbárkát!
1956.
A tökéletes óra ez mikor elcsendesül
Az ember zaklatott mormolása
És megszólal végre egész legbelül
A fásult álmok mélyről jövő hangja.
Ez az az óra melyben a rózsák azok maradtak
Amik a perzsa kertben voltak
Ahol Szádi és Háfiz nézte és imádta őket.
Ez az óra titkos hangokat
Rejt melyeket a vágyaim akartak és idéztek.
Ez az az óra amelyikben most már csak
A levelek beszélgetnek levelekkel.
Ez az az óra ami megsemmisíti az időt
És a saját arcomat sem ismerem fel.
1947.
egy nap, amikor a gyöngédség lesz a reggel egyetlen mértéke,
a karjaidban ébredek. meglehet, hogy minden határon túlmegy majd a bőröd szépsége.
és a fény tartalmazza a szerelem elképzelhetetlen jelentését.
egy nap, mikor az eső felszárad az emlékezetben, amikor a tél
olyan távoli lesz, amikor a tartózkodó közöny reagál végre
egy régóta magában hordott hangra, veled leszek, és a madarak éneke
az ablakunkban. Igen, madarak énekelnek, virágok lesznek, de ami jön,
az én felelősségem lesz, mert a karjaidban ébredek, és egyetlenegy szót sem
szólok, még a szó elképzelését is elkerülöm, azért, nehogy lerombolódjon
a boldogság tökéletessége.
2001.
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
… … … … … … … … … … … … … … …
Én nem vagyok senki se!… Aki majd megszeret,
Lágy délutánoknak lesz napsugara;
Átlátszón világos tükörtelen szememnek
A látók tiszta tekintetét adja!
Az éltető nedv lesz a telt bimbóban,
A lárma a parányi bogár surrogásban,
A jó szél, ami a vitorlákat dagasztja!…
Új lesz mindig minden egyes pillanatban!
A fékezhetetlen erő a mozgásban,
Csillag, hullócsillag tengereket hordva!
1931.
Ha neked ajándékozhatnám amit nem birtokolok
és ami kívülem sose lelhető fel
Ha neked ajándékozhatnám azt amivel álmodsz
és azt ami általam lehet megálmodott
Ha neked adhatnám a hangot ami tovatűnik
és ami kívülem sose lelhető fel
Ha neked ajándékozhatnám amit felkutatok
téged magad aki énbennem rejtőzködik
Így hát az egyetlen egy vagy aki létezik
és aki általam lehet csak megálmodott
1998.
Jelek,
épphogy csak jelzések. A hajszálpontos gyengédség
őrködik a közvetlen dolgokban,
azokban, amik dacolnak az
éjszakával, amikben halk fények gyúlnak,
és a csendet, a csendet hordozzák magukban,
lassan elhalnak, és mint a
muzsikában, feloldódunk
bennük.
1998.
Lipp Márta fordításai
