Puha a nappal, puha a szél
Puha a nappal, puha a szél
Puha a Nap és puha az ég.
Lenne ilyen a gondolat és
Lennék ilyen én, lennék ilyen én!
De köztem és e tiszta égen a fények
És a lég között, amiben nem vagyok én
Ott állnak az álmok és emlékek…
Legyek ilyen én, legyek ilyen én!
Óh, a világ annyi, amennyit mi hordunk,
Azért van minden, mert létezem.
Van, mert mi látjuk.
És minden ez, minden ez!
Lipp Márta fordítása
Nagy különbség, hogy a lehetséges szavak közül melyiket választjuk a rajtunk kívülállóra, ami a versben úgy jelenik meg, mint ami ideális. Én a „puha” szót választottam.
Hangutánzó szó, az „ütéssel fellazít”, „páhol” ige származéka. A dolgok állagára, sűrűségére, tömörségére utal.
Ha úgy érzem, hogy a világ, vagyis mindaz, ami nem én, puha, azt feltételezem, hogy már nem vagy még nem elég tömör, egybefüggő ahhoz, hogy különálljon. Az álmaim és az emlékeim, amik a világ és énközém állnak, bármilyenek is, de egybehoznak és egyben tartanak engem.
Lehet ezt a szép verset másképp is érteni. Ladányi-Turóczy Csilla az ősi, finnugor eredetű „lágy” szót választotta. A nyelvészek szerint az átvett alak a vogul „landzsam”, „meleg” vagy még inkább az osztják „lonyzsi”, „langyos” lehetett. Ezzel az „éntelen” világot nem a kompaktsága, hanem a temperáltsága felől közelítjük meg, ami a kellemes irányába viszi a képzeteket. A langyos már vagy még mindig kedvező feltételeket teremt az élethez, lehet benne létezni. Ez esetben persze a köztünk álló álmoknak és emlékeknek is más a jelentésük.
Lágy a szél és lágy a napom.
Lágy a szél és lágy a napom.
Lágy a Nap és lágy az ég!
Bár ily’ volna gondolatom.
Bár ilyen, ilyen lehetnék!
De e tiszta ég és éntelen lég
Dicsősége között és közöttem,
Ott áll oly sok álom és sok emlék…
Hogy ez lettem, ez lettem!
Jaj, mert a világ az, mit összehordunk.
Minden létezik, mert létezem.
Van, mert mi látjuk.
És ez minden, ez minden!
Ladányi-Turóczy Csilla fordítása
A vers így hangzik portugálul:
És végül Fernando Pessoa verse az eredeti nyelven:
É Brando o Dia, Brando o Vento
É brando o dia, brando o vento
É brando o sol e brando o céu.
Assim fosse meu pensamento!
Assim fosse eu, assim fosse eu!
Mas entre mim e as brandas glórias
Deste céu limpo e este ar sem mim
Intervêm sonhos e memórias…
Ser eu assim ser eu assim!
Ah, o mundo é quanto nós trazemos.
Existe tudo porque existo.
Há porque vemos.
E tudo é isto, tudo é isto!
1933. augusztus 15.
Kép: Ferenczy Károly, Dombtetőn, 1901.