A bátor és kevély Tenger akartam lenni,
Aki nevet és énekel a roppant térben!
A Kő akartam lenni, gondolat nélküli,
Az utca köve, durva és egyenetlen!
A Nap akartam lenni, tiszta fényeső,
A jóság annak, aki balszerencsés és szegény!
A fa akartam lenni, sűrű és vadon növő,
Aki nevet a hiú világon, amíg él!
De a Tenger is zokog bánatában…
A fák is, mint ki bízik az imában,
Ahogy a hívő, karjukat kitárják az Égnek!
És a büszke és erős Nap, ahogy eljön az este,
Már leáldozóban, vérszínű a könnye!
És a Kövek… ők azok…akikre rálépnek!
Lipp Márta fordítása
Eu queria ser o Mar de altivo porte
Que ri e canta, a vastidão imensa!
Eu queria ser a Pedra que não pensa,
A pedra do caminho, rude e forte!
Eu queria ser o Sol, a luz intensa,
O bem do que é humilde e não tem sorte!
Eu queria ser a árvore tosca e densa
Que ri do mundo vão e até da morte!
Mas o Mar também chora de tristeza…
As árvores também, como quem reza,
Abrem, aos Céus, os braços, como um crente!
E o Sol altivo e forte, ao fim de um dia,
Tem lágrimas de sangue na agonia!
E as Pedras… essas… pisa-as toda a gente!…
Florabela Espanca: 1894. december 8. Portugál Királyság – 1930. december 8. Portugália.
A videón Mariza, portugál fadoénekesnő énekel.
Kép: Kazimir Szeverinovics Malevics, Sketch for the fresco Triumph of the Skies, 1907.