Halott órák… A hegy lábához görbül a
Síkság, forró katlan, és az elgyötört, sebesült fák
Istennek lázadozva kiáltozzák
A fohászt, hogy őket forrással megáldja!
És délelőtt, mikor izzó arannyal a
Nap kihímezi az útszéli rekettyebokrokat,
A fák kivetik tragikus árnyukat,
Mint csapzott szfinxek, a horizontra!
Fák! Szív és lélek mindegyik, akik sírnak,
Lelkek, épp, mint az enyém, lelkek, akik rimánkodnak,
Hogy gyógyírt kapjanak a bajukra, mindhiába!
Fák! Ne sírjatok! Nézzetek ide, hogy
Lássátok, szomjúságomban kiabálok
Én is, koldulva Istentől az én egy csepp vizemet!
Lipp Márta fordítása
Horas mortas… Curvada aos pés do Monte
A planície é um brasido e, torturadas,
As árvores sangrentas, revoltadas,
Gritam a Deus a benção duma fonte!
E quando, manhã alta, o sol posponte
A oiro a giesta, a arder, pelas estradas,
Esfíngicas, recortam desgrenhadas
Os trágicos perfis no horizonte!
Árvores! Corações, almas que choram,
Almas iguais à minha, almas que imploram
Em vão remédio para tanta mágoa!
Árvores! Não choreis! Olhai e vede:
Também ando a gritar, morta de sede,
Pedindo a Deus a minha gota de água!
1931-ben jelent meg a „Charneca em Flor” című kötetben.
Videó: Teresa Silva Carvalho (1938. Lisszabon) portugál énekesnő énekel.
Kép: Vincent Van Gogh, Olajfák sárga égbolttal és Nappal című képe fák nélkül. Ian Woodhouse, az Edinburgh-i Egyetem tudósa három közismert tájképről tüntette el a fákat, azzal a céllal, hogy figyelmeztessen a fák, erdők értékére a környezetben.
Az eredeti kép 1889-ben készült.