DIES IRAE. MIGUEL TORGA VERSE

Dies Irae

Dal kellene, de senki nem énekel.

Sírni kellene, de senki nem zokog.

Ijesztő két kezével

Egy kísértet a saját óráink közt motoz.

Jajszó kellene, de senki nem üvölt.

Futni kellene, de senki nem szalad.

Minden jövendő időt

Egy kísértet a csupasz mai napra tapaszt.

Halni kellene, de senki nem megy el.

Ütni kellene, de senki nem harcol.

A lázadóra ügyel

Egy kísértet ott, ahol a lélek már dacol.

Óh! Elátkozott kor ez, amiben mi élünk,

Mesterin megmunkált rácsozott sírbolt,

Nézzük az életet, hiányzik nekünk

És a szorongás mindent kiolt!

                               Lipp Márta fordítása

Dies Irae

Apetece cantar, mas ninguém canta.

Apetece chorar, mas ninguém chora.

Um fantasma levanta

A mão do medo sobre a nossa hora.

Apetece gritar, mas ninguém grita.

Apetece fugir, mas ninguém foge.

Um fantasma limita

Todo o futuro a este dia de hoje.

Apetece morrer, mas ninguém morre.

Apetece matar, mas ninguém mata.

Um fantasma percorre

Os motins onde a alma se arrebata.

Oh! maldição do tempo em que vivemos,

Sepultura de grades cinzeladas,

Que deixam ver a vida que não temos

E as angústias paradas!

1969

Miguel Torga (1902-1995) A XX. század egyik legnagyobb portugál költőjeként tartják számon. Orvos, költő, író, és drámaíró.

A Dies Irae is a diktatúra nyomasztó élményéből fakadt, ahogy több más  műve.

Videó: Luis Fernando Cília (1943). Angolai születésű portugál dalszerző és énekes.

Kép: Victor Vasarely, Vonal Stri, 1975.

Tovább a blogra »