SZIBILLÁK. SOPHIA DE MELLO BREYNER ANDERSEN VERSE.

• Lipp Márta
• 2017. május 3. szerda

Szibillák

Szibillák, egész szeretetlenül és vakon,

A komor barlangok belsejében.

Az űrt, mint a tüzet szítják,

Amíg a testetlen félelemnek ugyanaz a fénye

Az éjjelt és a nappalt nem mossa egybe.

Előcsalogatják a legbelső éjszakák

Torz páráját, amik összegyűlnek

Az önmagukhoz kötözött erőkben,

Mikor a szavak odacsapódnak a falhoz

Az elejtett madár vak verdesésében,

A szárnyakkal bíró lény rémülete élesen,

Mint űrbéli óra adja ki a hangját.

                                      Lipp Márta fordítása

Sibilas

 

Sibilas no interior dos antros hirtos

Totalmente sem amor e cegas.

Alimentando o vazio como um fogo

Enquanto a sombra dissolve a noite e o dia

Na mesma luz de horror desencarnada.

Trazer para fora o monstruoso orvalho

Das noites interiores, o suor

Das forças amarradas a si mesmas

Quando as palavras batem contra os muros

Em grandes voos cegos de aves presas

E agudamente o horror de ter as asas

Soa como um relógio no vazio.

• Szibillák (vagy Szübillák) alatt főleg Apolló jósnőit értik, akik látnoki képességeik révén felfedték a jövőt. Többnyire baljós eseményeket jeleztek előre. Bár több híres Szibilla volt, egyes újabb álláspontok szerint nem elsősorban tulajdonnév, hanem fogalom. Föniciai vagy arameus eredetű, eszerint a jelentése “Istentől ihletett, elragadtatott”.  Esetleg ő volt az első létező Szibilla. A középkortól kezdve keresztény erényekkel ruházták föl a Szibillákat, a megváltás és az utolsó ítélet hírnökeiként ábrázolták őket. (Pl. Jan van Eyck genti oltárának Angyali üdvözlet táblái, 1432.)  A sixtusi kápolnában Michelangelo öt Szibillát ábrázolt a bibliai próféták egyenrangú társaiként.

A képen Raffaello Szibillák és angyalok freskójának egy – Szibillát mutató – részlete látható. (1514. Santa Maria della Pace a Roma).