Minden reggel megkerestem egy szótagot
Parányi dolog, biztos: egy magánhangzó,
mássalhangzó, semmi végső soron.
De hiányzik. Csak én ismerem
a hiányt, amit kelt,
Ezért kutattam utána olyan elszánt módon.
Egyedül ez védhetett meg
a január hidegétől, nyáridőben
a szomjúságtól. Egy szótagot.
Csak egyetlenegy szótagot.
A szabadítóm.
Lipp Márta fordítása
Toda a manhã procurei uma sílaba.
É pouca coisa, é certo: uma vogal,
uma consoante, quase nada.
Mas faz-me falta. Só eu sei
a falta que me faz.
Por isso a procurei com obstinação.
Só ela me podia defender
do frio de Janeiro, da estiagem
do verão. Uma sílaba.
Uma única sílaba.
A salvação.
In Ofício de Paciência, 1994.
Kép: António Dacosta, Fonte de Sintra, 1980.