A nézés hagyja, hogy leessen az érett.
Nem tudom, mit kezdjek a nézéssel,
ami túlcsordul a fákon,
hogy a tűzzel mit kezdjek,
ha a szájon túlcsap,
a földön vár, hogy a forrásába jusson.
Nem tudom, mi a sorsa a fénynek,
bármi is lehet,
az, mint a nézésnek, utólagos
fájdalmat, testvéri hamvat
tartalmaz, most is folyton remegő árnyat,
mint amilyen a
riadt mezei pacsirta.
Lipp Márta fordítása
O olhar desprende-se, cai de maduro.
Não sei que fazer de um olhar
que sobeja na árvore,
que fazer desse ardor
que sobra na boca,
no chão aguarda subir à nascente.
Não sei que destino é o da luz,
mas seja qual for
é o mesmo do olhar: há nele
uma poeira fraterna,
uma dor retardada, alguma sombra
fremente ainda
de calhandra assustada.
1988.
Kép: Antonio Carvalho de Silva Porto, Betakarítás, 1884.