KÉTSÉGBEEJTŐ DAL. EUGÉNIO DE ANDRADE VERSE.

Kétségbeejtő dal

Még a szem se tudja, mit mondjon

erre a kezeim közt vagy a

nappal hajszálai között

feltárult örömrózsára.

Amit képzeltem, a víz maga:

víz vagy csak vértelen duruzsolás.

Nincs olyan rózsa, ami illene oda.

Adjatok nekem egy árnyékbárkát!

                        Lipp Márta fordítása

Canção Desesperada

Nem os olhos sabem que dizer

a esta rosa de alegria,

aberta nas minhas mãos

ou nos cabelos do dia.

O que sonhei é só água:

água ou só rumor do frio.

Nenhuma rosa cabe nesta mágoa.

Dai-me a sombra de um navio!

1956.

Kép: H. Matisse, The art of purity and serenity.

Tovább a blogra »