Túladunk a dolgokon, rájuk se
nézünk, kopottak, mint a vén háziállat,
ha valaki hív bennünket, nem felelünk,
nem rendülünk meg, ha kéri, hogy szeressük,
mint a sötét, íztelen gyümölcsök,
hulldogálunk lassan a földre, romlottak.
Lipp Márta fordítása
Passamos pelas coisas sem as ver,
gastos, como animais envelhecidos:
se alguém chama por nós não respondemos,
se alguém nos pede amor não estremecemos,
como frutos de sombra sem sabor,
vamos caindo ao chão, apodrecidos.
1948, az “As Mãos e os Frutos” (Kezek és gyümölcsök) című kötetben.
Kép: Paul Gauguin, Human misery.