AZ IDŐ HIRTELENÜL SZÉTÁRADT. JOSÉ LUÍS PEIXOTO VERSE.

az idő hirtelenül szétáradt

az idő hirtelenül szétáradt az utcákon és a napokon,

ahogy a vihar hulláma, hogy magával sodorja a világot,

mutatja, hogyan szerettelek, mielőtt ismertelek.

a szemed a víz, a föld, a tűz, a levegő labirintusa volt,

amit szerettem,  amikor azt képzeltem el,  hogy szerettem,  mind a tiedé                                                                                              

volt, a te parancsod, ahogyan az élet szavait mondta, a te arcod volt.

a te bőröd volt, mielőtt megismertelek, a fákban, a

pillanatokban léteztél, és a felhőkben, ahogy a nap végét

nézegetik, nagyon messze tőlem, bennem, te voltál a fényesség.

                                                                       Lipp Márta fordítása

o tempo subitamente solto

o tempo, subitamente solto pelas ruas e pelos dias,

como a onda de uma tempestade a arrastar o mundo,

mostra-me o quanto te amei antes de te conhecer.

eram os teus olhos, labirintos de água, terra, fogo, ar,

que eu amava quando imaginava que amava. era a tua

a tua voz que dizia as palavras da vida. era o teu rosto.

era a tua pele. antes de te conhecer, existias nas árvores

e nos montes e nas nuvens que olhava ao fim da tarde.

muito longe de mim, dentro de mim, eras tu a claridade.

2001.

José Luís Peixoto: 1974, Galaveias, Portugália. 2001-ben José Saramago díjat kapott.

Kép: José Luís Peixoto, interjú, a Saramago díj kapcsán.

Tovább a blogra »