SZOBA. JOSÉ LUÍS PEIXOTO VERSE.

Szoba

A plakátok az ottmaradt cellux-szal

izzottak a falakon. A plüssmedvék

a karjukat összezárva, ezért a

majdnem semmiért, az ágyon lángoltak.

A régi diák lapjai, a nyári

képeslapok és a három itt hagyott

költemény megtisztulva izzott belül

az éjjeliszekrény asztalkában, a fiókban.

Megtettem tizenhat évet, a nyár ideért,

és a tűzoltóknak nem volt műszaki

felszerelésük és alkalmas emberük.

                                    Lipp Márta fordítása

QUARTO

Os posters, colados com fita-cola,

arderam nas paredes. Os ursos de

peluche fecharam os braços e, por

quase nada, arderam sobre a cama.

Os cartões de estudante antigos, os

postais de férias e os três poemas

passados a limpo arderam dentro

da gaveta da mesinha-de-cabeceira.

Fiz dezasseis anos, chegou o verão e

os bombeiros não tiveram meios

técnicos e humanos suficientes.

2008

Kép: José Luís Peixoto a Nesgadeterra (földsáv) portugál verses blogban, a Szoba című vers illusztrációjaként. https://nesgadeterra.blogspot.hu/2016/01/quarto-jose-luis-peixoto.html

Tovább a blogra »