Vannak pillanatok
mikor az idő
elveszíti a saját nyelve
kérészéletű jelentését.
és az időmérték nem akasztja rá
magát a világra.
Vannak napok mikor a végtelen
pontos páratartalommal áramlik
a szavak erejébe,
a jelenlétbe amit hosszúnak szeret.
Szétválasztja a vizet és a mézet
És mikor a végére ér
a csöndig issza magát
Lipp Márta fordítása
Há momentos
em que as horas
perdem o sentido efémero
próprio da sua linguagem.
e os relógios deixam de ser
os senhores do mundo.
Há dias em que o infinito
escorre com a lentidão necessária
na força das palavras,
na presença que se quer demorada.
Segrega-se a água e o mel
E, quando tudo se esgota,
bebe-se até dos silêncios
N F. S
2016