Lehullunk a porba…
Lehullunk a porba akárcsak a rigók
tudatlanul íz nélkül kortalanul
hogy a világ fényes pályáján maradjunk.
Jelen és jövő, a belső megelőlegezés.
Óh! Mennyi megvalósulatlan emlék egyetlenegy
testi időben, egyetlenegy időtestben
miközben csupaszon jár a remény az utcán ami szűk lett
a zavaros harsány szóáradatban, a zsákutcákban,
a kikiáltott gonoszságban.
Hozzátok el nekem a tiszta reggelt, a madarakat, a pacsirtát
hozzátok el nekem a költőt aki fáradhatatlanul
követi a nap ívén a szót
Lipp Márta fordítása
Caímos como tordos sobre a areia
sem saber sem sabor sem tempo
para integrar a via luminosa do mundo.
Presente e futuro, a íntima anterioridade.
Oh! Quantas lembranças por cumprir num só tempo
do corpo, num só corpo de tempo
enquanto a esperança passa nua na rua que se estreita
na dissonante e ruidosa corrente de falas, impasses,
e maldade proclamada.
Trazei-me a límpida manhã, os pássaros, a cotovia
trazei-me o poeta que incansável traça a palavra
com a vénia do dia
2015.