ahogy mindegyik
A helybeli boltok gyakorlatilag bezártak
a cipőbolt, az étterem, a gyógynövényszaküzlet
Átlapolt ajtókkal közértekre és húsboltokra
cserélték le őket
Ez a nép sok húst eszik
és szüksége van élelmiszerboltokra hogy a spájzot ellássa kenyérhezvalóval
Az arrentelai sugárút szeméttől bűzlik
de a fiúk és a lányok elégedettnek tűnnek ahogy a hamisított tenisz-
szerkóikban flörtölnek
Szomorú utca bár felszabadultnak látszik
Minthogy az embereknek nincs pénzük hajlanak a szórakozásra
Főleg ha hangos és sikoltozni lehet
Még mindig jobb mint annak a csöndje aki odautazott s felhagyott vele
hogy az együttérzés jeleit felmutassa
A felnőtt lábaimmal végiggyalogolok a sugárúton
és hogy fölfakadjon a tályog felidézem azt a szupergorillát
a napot mikor a dzsúdó-nagyágyú elvert
csak mert az ellenfél csapatában játszottam és gólt szereztem
Végigvonszolt a sárban a rózsaszín tréningruhám
miatt elvesztettem a teknőckeretes szemüvegem és félvakon mentem
haza
Egyedülálló nap volt
amikor anyám előtt sírtam
Házon kívüliek még sohase vertek meg
A mieinktől elszenvedett verés nem számít
de ha bemocskolják az utcán, az a végét jelenti egy lánynak aki épp csak
szokja még a megaláztatást és a melltartó pántját.
2017.
Lipp Márta fordítása
A recta da Arrentela termina numa curva
como todas
O comércio local encontra-se praticamente fechado
a sapataria, o restaurante, a ervanária
Foram trocados por mercearias e talhos
em portas intercaladas
Esta gente come muita carne
e precisa das mercearias para abastecer a despensa de conduto
A recta da Arrentela cheira a lixo,
mas os rapazes e as raparigas parecem contentes a flirtarem montados nos seus ténis contrafeitos
É uma rua triste, embora pareça livre
Não havendo dinheiro as pessoas tendem a entreter-se
Mesmo que seja à bulha e aos gritos
Sempre é melhor que o silêncio de quem por lá andou e deixou de ter as marcas para exibir o convívio
Percorro a recta com as minhas pernas crescidas
relembro as super gorila a incentivar os abcessos
o dia em que a matulona do judo me deu porrada
só porque marquei um golo e jogava na equipa adversária
Arrastou-me pelo fato-de-treino rosa
pela lama e eu perdi os meus óculos tartaruga e tive de voltar às cegas para casa
Foi o único dia
em que chorei à frente da mãe
Nunca tinha levado dos de fora da casa
É que levar pancada dos nossos não conta,
mas ser enxovalhado na rua dá cabo de uma rapariga, que ainda se estava a habituar à humilhação e à fisga do soutien.
2017
Cláudia Lucas Chéu portréja.(Forrás: Revista Caliban, vers illusztráció).
Kép: Belgrád rakpart, saját fotó.