Iszom egy kávét minden nap
Iszom egy kávét minden nap, van hogy hidegen iszom
aztán meg is halhatok, ja és még
a két kezemmel egy baráti nyakat ölelek
ami persze egy könyv.
Tárgyilagos kinézetem van az életre némiképp alkalmatlan.
Ormótlan cipő, cingár láb, a szerelem úgyszólván kihalt.
Annyi megsemmisült név az üres kezem között.
Biztos meglesz majd a megfelelő formula
a végső otthonosság mind a két visszatérő
állapotra: az élőre és a halottra.
Elfogulatlannak lenni félig kinyújtott kéz
hülye szentencia annak aki ragaszkodik
a teljessel való közelséghez.
Az igazság az hogy igazából nem akartam semmit
ami valami más dolog lenne mint amit akarhattam.
Összeszedem magam és megrendelem a szóban forgó kávét
ami átteszi a figyelmemet a koldus és király hivatásra
a saját külön sértettségemet a világ hatalmas nyomorára.
Ami itt a lényeg a nő akit ha tudnék fölemelnék
és aki megfizetne a névtelenség miatti ütésekért
nincs Buddha hogy fölpiszkáljon bennünket, na kislány, mi lesz?
És megyek a kávézóba azért is hogy biztosítsam,
legalább amíg iszom, kitartok
esetleg Isten egy javított változatban én vagyok.
2012.
Lipp Márta fordítása
Bebo uma bica por dia
Bebo uma bica por dia, às vezes bebo-a fria
depois disto bem que podia morrer, diga-se
com as mãos ao redor de um pescoço amigo
quero dizer, de um livro.
Tenho o carácter objectivo de uma incompetência para a vida.
Sapato gordo, pé franzino, amor quase extinto.
Tanto nome derrotado às minhas mãos vazias.
Haverá certamente uma fórmula adequada
uma domesticidade última de perseverar
em ambas as condições: vivo e morto.
Ser imparcial a meia mão estendida
que frase estúpida para quem insiste
fazer de tudo fronteira com o absoluto.
A verdade é que na verdade não quero nada
como qualquer outra coisa que pudesse querer.
Refaço-me e peço a tal bica que me transfere
a atenção para a vocação de mendiga e altiva
no meu separado insulto ao grande cu do mundo.
Há uma mulher a mais aqui que se eu pudesse subia
e que me devolve o soco do anonimato
não há Buda que nos valha, menina, que fazer?
E eu vou ao café ainda assim para assegurar
que, pelo menos enquanto bebo, persisto
ou talvez seja Deus numa versão melhorada de mim.
2012.
Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017). Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.
Kép: Raquel Nobre Guerra portréja.