Éjszaka
Éjjel, semmi palástja,
Ahol meglapul minden,
Megrekedt melódia
Az elnémult fülekben.
Megtért eredet, csend
Elvesztett ütközetben;
Halott rög, ahol pihen
A megtagadott élet.
Feloldatlan vétek.
Érzéketlen gesztus;
Éjszaka, a szívem
A keresésedre indul.
1943.
Lipp Márta fordítása
NOITE
Noite, manto do nada
Onde se acolhe tudo,
Melodia parada
Nos ouvidos de um mudo.
Mãe do regresso, paz
Da batalha perdida;
Leiva morta onde jaz
A renúncia da vida.
Pecado sem perdão.
Aceno sem ternura;
Noite, o meu coração
Anda à tua procura.
–
Coimbra, 26 de Novembro de 1943
in Diário III
Miguel Torga (Adolfo Correia de Rocha, 1907. São Martinho de Anta – 1995. Coimbra). A XX. század egyik legnagyobb portugál költőjeként tartják számon. Orvos, költő, író, és drámaíró. Ő volt az első, akit Camões Díjjal tüntettek ki 1989-ben. 1960 és 1994 között többször jelölték Nobel Díjra, és őszintén remélték, hogy ő lesz az első portugál nyelvű író, aki megkapja.