Alice Ruiz: Haikuk

Eső a tavon

minden csepp

megint egy új tó

egy csillag és egy

szentjánosbogár közt

megy le a nap.

Semmi sem olyan mint

Az éj sötét

És minden világos.

az este

végén mennydörgés

után a csend a legnagyobb

Kívülem

a tájban elképzelem

a képet aki voltam

bent a kertben

korábban érkezik a végéhez

a nap

öreg lapok között

egy levél még mindig

zöld a régi házból

kioltja a fényt

virradat előtt egy

szentjánosbogár

szürke délután

minden azálea

rózsaszínben ég

a szél elvonult

pusztán csak a fák

integetése maradt

      Lipp Márta fordítása

Chuva no lago

cada gota

um lago novo

entre uma estrela

e um vagalume

o sol se põe.

Nada como a noite

Escurece

E tudo se esclarece.

fim de tarde

depois do trovão

o silêncio é maior

Fora de mim

imagino na paisagem

a imagem do que fui

dentro do jardim

o dia chega mais cedo

ao fim

entre velhas páginas

uma folha ainda verde

da casa antiga

apaga a luz

antes de amanhecer

um vagalume

tarde cinza

toda azaléia

arde em rosa

o vento passou

restou apenas

o aceno das árvores

Alice Ruiz (1946. Curitiba) brazil költő. Több mint húsz verseskötete jelent meg, egyebek mellett haikuk is. Haikuiban nem alkalmazkodik a hagyományos formákhoz, például sem  összességében, sem soronként nem tartja a  szótagszámot. A versei portugál nyelvterületen kívül megjelentek az Egyesült Államokban, Belgiumban, Mexikóban, Argentínában, Spanyolországban és Írországban is.

Tovább a blogra »