FORDÍTÁSOK

A  hajszál kipattan az esőben,

a figyelem lüktetésén

hullámzik át a tér.

a csend a hallható

őrületét kívánja.

az arc takarja az éjszakát

amíg a hegyek visszhangjai sodornak

bennünket

a korláttalanul lehetségesig.

az én művészetem képlékeny:

örökös lírai

vándorlással átitatott vászon.

az anyag újra feltalálja magát a nevek méhében.

                                                 Lipp Márta fordítása

O cabelo abre-se na chuva,

a praça flutua

pela atenção palpitante.

o silêncio quer enlouquecer

de forma audível.

e o rosto esconde a noite

enquanto os ecos das montanhas

nos envolvem

em possibilidades infinitas.

a minha arte é plástica:

uma tela molhada

em peregrinação lírica.

a matéria reinventa-se no útero dos nomes.

2015.

Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis, Portugália) portugál költő.  Keleti tudományokból, valamint kínai-portugál interkulturális kapcsolatokból szerzett diplomát és tudományos fokozatot, Portugáliában a Minhoi Egyetemen és Kínában a Tiencsini Egyetemen. Jelenleg Kínában él, professzor a Tiencsini Egyetem idegen nyelvek szakán.  Öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi  („A Transfiguração da Fome”, „Az éhség átváltozása”) épp a napokban került piacra.  Több portugál költészeti díj birtokosa, 2017-ben részt vett az isztambuli Nemzetközi Versfesztiválon.

van egy nyers fény

van egy nyers fény ami letapogatja a nevemet
és apránként megőrül
a visszaemlékezés nyirkos közegében.
a szó tere
addig tágul míg beleér a tárgyak fullasztó idejébe.
leülök hogy a partot figyeljem
ahogy a víz retteg mikor már túl közel van és
a kérdéseknél ér partot.
a szemhéjak lecsorgatnak az idegeken.
minden név gipszfigurájában a síkos időátjárón
kibírhatatlan közöny van
és egy túlfűtött hely ahol az ész képes tönkretenni
az élet összes kibetűzhető jelét.
minden név, a saját méhe mozdulatlan belsejében,
a homálytól felhevült vérben,
egyetlenegy súlyos fényt hordoz,
kimondhatatlan.

                                                    Lipp Márta fordítása

in O Sono Extenso, 2011

Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis, Portugália) portugál költő.  Keleti tudományokból, valamint a kínai-portugál interkulturális kapcsolatokból szerzett diplomát és tudományos fokozatot, Portugáliában a Minhoi Egyetemen és Kínában a Tiencsini Egyetemen. Jelenleg Kínában él, professzor a Tiencsini Egyetem idegen nyelvek szakán.  Öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi  („A Transfiguração da Fome”, „Az éhség átváltozása”) épp a napokban került piacra.  Több portugál költészeti díj birtokosa, 2017-ben részt vett az isztambuli Nemzetközi Versfesztiválon.

O acrobata

Lekéstem hogy madárnak szülessek

de épp időben jöttem hogy nyissak

egy rubint csokoládé bárt

                                  Lipp Márta fordítása

O acrobata

I am too late for the birth of birds
but have come just in time for the
opening of a red chocolate bar

2014.

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő.

Veranda

Negyedik üzenet

a végtelen reggelhez:

Végül a nagy szerelem

Nem ígér semmi egyebet

Mint a 12 kegyelem

Ami el van osztva

A földi folyosókon

Azért ez mégiscsak több

Mint elegendő

És a megzavarodott idő

Ütései dacára

A rövid irtózat

Rohamok ellenére

Az ami fönnmarad

A szépség a minden

                Lipp Márta fordítása

Avarandado

Quarta nota para 
a manhã infinita:
Afinal o grande amor 
Não garante nada mais
Do que as 12 graças 
Desdobradas pelos 
Corredores do mundo 
Agora isso é mais 
Do que suficiente 
E apesar dos bofetões 
Do tempo invertido 
Apesar das visitas 
Breves do pavor 
A beleza é tudo 
O que permanece

2014.

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő.

A félkör felbontása

Igaz átadtuk magunkat

a misztikus zarándokutaknak

légzésgyakorlatokat végeztünk

küzdöttünk keleti harcmódokkal

fordítottunk chilei verseket

egy ízben és hét alkalommal.

De belül mélyen tudjuk

csak egy dolog számít

ha lesimogatjuk a rászáradt

kérget az angyal szívéről

ami élő

ami nem alszik.

                        Lipp Márta fordítása

Desmembramento de um semicírculo

Certo que nos dedicamos 
a místicas peregrinações. 
Exercitamos a respiração, 
lutamos brigas orientais, 
praticamos uma e sete vezes 
a tradução do poema chileno. 
Mas no fundo sabemos 
que o que importa mesmo 
é roçar a superfície negra 
da pele do peito do anjo 
que está vivo 
que não dorme.

2014.

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 óta ingázik Lisszabon és Rio de Janeiro között. Lisszabonban szerkesztő, Rio de Janeiroban újságíró. Az első verseskötete – Jóquei (Zsoké) – 2014-ben jelent meg. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat. Mind Portugáliában, mind Brazíliában elismert költő.

Kép: El Greco, Angyali üdvözlet.

LISSZABONI VÁROSKÉP

A lány aki épp arra gondol, a lány a napon, hot dogot faló leány, leány táncol az

utcán, lány körbekeríti az ujjaival a szemét, az ujjaival a tengelyét. Lány karja a

magasban, lány lapos sarkúban, lány körmöt rág, újságot olvasó lány, lány chardonnay-t

iszik tisztán, lány a lépcsőaknában, lány porig alázottan. Lány kétségbeesetten, lány

önfeledt lazán, körülrajongott lány, nélkülözhetetlen lány, szivarozó lány, Forstert

olvasó lány, pálmafának támaszkodó lány, zongorázó lány. Merkúriuszon  trónoló

lány egy oroszlán oldalán, lány hallgatja Ghandi szónoklatát, kicsi lányka  amikor

shopingol. Elemi részecskékből és árnyékból készült lány. Lány az egyik lépéstől a

másikig  ami  negyvenkét centimétert tesz ki, rettenthetetlen lány, nyugodt lány.

Tizenhatodik  századi templomba szerelmes lány, lány a motoron sebességet vált

megváltoztatja a habitusát. Lány aki a sötét oldalát kiteszi a fénynek és aztán nyomban

szemügyre veszi magát. Lány törött csontokkal, lány sötét szemüvegben, lány

poliészter pulóverben, lány lehúzott fejjel az első sorban a moziban, lány Antonioni

akar lenni. Sziklaszilárd lány,  hazudós lány, lány műanyag pohárból issza a kávét,

gőgös lány, lány az afrikai hajó orránál. A lány aki padlón van, púderezett arcú lány,

önmegtartóztató lány,  evolucionista lány. Lány alfamai késsel kifaragott arccal,

félmegoldásokba menekülő  lány, lány aki elküldi a hentest a francba, fütyörésző lány,

félig-meddig őrült lány. Lány vajat csaszitol a kenyéren, lány az egyik könyökét vakarja,

lány kék hajjal, lány játszik a zsebében egy öngyújtóval, lány játszik a nadrágjában  egy

pisztollyal, úszó lány,  elázott lány, lány esélyért fohászkodik a város védőszentjéhez

csak még egyetlenegyért. Lány aki a dekoltázsával  kérkedik télen. Lány a bal

szeme sarkából az énekest figyeli, lány aki ember, lány az  ágyban. Lány aki megemeli

a tétet, lány aki  Dylan szeretne lenni, lány ahogy kiköp a földre. A lány forog forog

forog forog egy sárga selyemszoknya szimmetriatengelyén. Aranysárga színű fénycsóva

ékbe belefogva.

                                                                                                                     Lipp Márta fordítása

DESCRIÇÃO DA CIDADE DE LISBOA

A rapariga a pensar naquilo, a rapariga ao sol, menina a comer cachorro quente, menina a dançar na rua, rapariga do dedo no olho, do dedo na árvore. Rapariga de braços levantados, rapariga de pés baixos, rapariga a roer as unhas, rapariga a ler jornal, rapariga a beber um líquido chardonnay, rapariga no vão de escada, rapariga a levar na cara. Rapariga aflita, rapariga solta, rapariga abraçada, rapariga precisada. Rapariga a fumar charuto, rapariga a ler Forster, rapariga encostada na palmeira, rapariga a tocar piano. Rapariga sentada em Mercúrio ao lado de um leão, rapariga a ouvir discurso de Ghandi, rapariguinha do shopping. Rapariga feita de átomos e sombra. Rapariga de um ponto ao outro e medindo quarenta e dois centímetros, rapariga impávida, rapariga serena. Rapariga apaixonada por igreja quinhentista, rapariga na moto a trocar velocidades a mudar o jeito. Rapariga que oferece à visão o hábito da escuridão e depois logo se vê. Rapariga de ossos partidos, rapariga de óculos negros, rapariga de camisola em poliéster, rapariga debruçada na cadeira da frente no cinema, rapariga a querer ser Antonioni. Rapariga estável, rapariga de mentira, rapariga a tomar café em copo de plástico, rapariga orgulhosa, rapariga na proa da nau africana. A rapariga a cair no chão, rapariga de pó na cara, rapariga abstémia, rapariga evolucionista. Rapariga de rosto cortado pela faca de Alfama, rapariga a fugir de compromissos, rapariga a mandar o talhante à merda, rapariga a assobiar, rapariga meio louca. Rapariga a deslizar manteiga no pão, rapariga a coçar um cotovelo, rapariga de cabelo azul. Rapariga a brincar com um isqueiro no bolso, rapariga a brincar com um revólver nas calças, rapariga a nadar, rapariga molhada, rapariga a pedir uma chance só mais uma ao santo da cidade. Rapariga a ostentar decote no inverno, rapariga a olhar pelo canto do olho esquerdo, rapariga a ser homem, rapariga na cama. Rapariga a subir o volume, rapariga a querer ser Dylan, rapariga a cuspir no chão. A rapariga a girar a girar a girar a girar no eixo de uma saia de seda amarela. Amarela da cor de um feixe de luz apanhado numa esquina.

[in Jóquei, Tinta da China, 2014]

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 óta ingázik Lisszabon és Rio de Janeiro között. Lisszabonban szerkesztő, Rio de Janeiroban újságíró. Az első verseskötete – Jóquei (Zsoké) – 2014-ben jelent meg. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat. Mind Portugáliában, mind Brazíliában elismert költő.

Robbanókő a szerzetes kezében

Gondolok űrhajósokra

nem gondolok kínai császárfákra

gondolok hajszálszámlálásra

nem gondolok sportfegyvernek

álcázott valódi tőrökre

gondolok piros pólókra

a saját piros pólómra az

ágyéktájon egy parányi

lyukacskával

Gondolok a jégkrém

árusok kivándorlására

az ingázó népvándorlásra

gondolok üres üvegekre

gondolok háborús tankokra

gondolok áfonyás & almás pitére

Gondolok a santo amaroi

énekesnő arcára és a felkarjára

gondolok sárkányokra és sárkány

eregető fiúkra.

                           Lipp Márta fordítása

Pedra explodida na mão do monge

Penso em astronautas 
não penso em árvores chinesas 
penso na contagem dos cabelos 
não penso em punhais 
disfarçados de arma desportiva 
Penso em camisas vermelhas 
em minha camisa vermelha 
com um pequeno buraco 
na zona lombar 
Penso no êxodo 
dos vendedores de picolé 
nas migrações pendulares 
penso em garrafas vazias 
penso em tanques de guerra 
penso em jabuticaba & acarajé 
Penso no rosto e nos braços 
da cantora de Santo Amaro 
penso em pipas e em meninos 
soltando pipas.

2014.

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 óta ingázik Lisszabon és Rio de Janeiro között. Lisszabonban szerkesztő, Rio de Janeiroban újságíró. Az első verseskötete – Jóquei (Zsoké) – 2014-ben jelent meg. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat. Mind Portugáliában, mind Brazíliában elismert költő.

Kép: saját fotó

Herceg a rózsakertben

Odafigyelj

ez egy vers

nem beszél szerelemről

nem beszél a vállra dobott

sötétkék nyaksálakról

az énekesről aki

a sarkához

köti a szirt peremét

Nem  beszél a rolexről

sem az uruguayi

párbajtőrvívó szövetség

zászlajáról

nem beszél az amerikai

őserdőben lecsapolt tóról

nem mond semmit

a rossz szagú cukrászdáról ami

reggelire várja

az éjszakai baglyokat

mikor már megfordult a nap

Ez egy vers

nem beszél a hetes mise

megrázkódtatásairól

nem beszél a nők arányáról

akik a férjük képmásával

riogatnak ahogy szakállt

trimmelnek a naplementében

Nem beszél az amerikai

őserdőben széttört  traktorokról

nem beszél a forradalmárok

városában észak képzetéről

Nem beszél zokogásról

nem beszél összezavart szüzekről

nem beszél elnyűtt könyökű

reklámügynökökről

Sem szarvascsordákról

Csak figyelj

ez egy vers

nem kapcsolódik a szabadság

egyenlőség hit típusú fogalmakhoz

Nem fogja megigazítani

a lány haját aki megállás

nélkül dolgozik a szupermarket

pénztárgépe mellett

Nem fog jobbítani

Nem fog jobbítani

ez egy vers

csak figyelj

nem beszél szerelemről

nem beszél szentekről

nem beszél Istenről

Nem beszél a földművesről

aki 38 évet szentelt

hogy felfedjen egy titokzatos

képet az emberről

aki énekel

és keresztülmegy

a 117-es nemzeti főúton

azért hogy hazajusson

vagy legalábbis oda

ami majdnem az otthon

             Lipp Márta fordítása

Príncipe no roseiral

Escute lá 
isto é um poema
não fala de amor 
não fala de cachecóis 
azuis sobre os ombros 
do cantor que suspende 
os calcanhares 
na berma do rochedo 
Não fala do rolex 
nem da bandeirola 
da federação uruguaia 
de esgrima 
Não fala do lago drenado 
na floresta americana 
Não diz nada sobre 
a confeitaria fedorenta 
que recebe os notívagos 
para o café da manhã 
quando o dia já virou 
Isto é um poema 
não fala de comoções 
na missa das sete 
nem fala da percentagem 
de mulheres que se espantam 
com a imagem do marido 
aparando a barba no ocaso 
Não fala de tratores quebrados 
na floresta americana 
não fala da ideia de norte 
na cidade dos revolucionários 
Não fala de choro 
não fala de virgens confusas
 não fala de publicitários 
de cotovelos gastos 
Nem de manadas de cervos 
Escute só 
isto é um poema 
não vai alinhar conceitos 
do tipo liberdade igualdade e fé 
Não vai ajeitar o cabelo 
da menina que trabalha 
com afinco na caixa registadora 
do supermercado 
Não vai melhorar 
Não vai melhorar 
isto é um poema 
escute só 
não fala de amor 
não fala de santos 
não fala de Deus 
e nem fala do lavrador 
que dedicou 38 anos 
a descobrir uma visão 
quase mística 
do homem que canta 
e atravessa 
a estrada nacional 117 
para chegar a casa 
ou a algum lugar 
próximo de casa.

2014.

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 óta ingázik Lisszabon és Rio de Janeiro között. Lisszabonban szerkesztő, Rio de Janeiroban újságíró. Az első verseskötete – Jóquei (Zsoké) – 2014-ben jelent meg. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat. Mind Portugáliában, mind Brazíliában elismert költő.

Az arrentelai sugárút kanyarban ér véget

 ahogy mindegyik

 A  helybeli boltok gyakorlatilag bezártak

 a cipőbolt, az étterem, a gyógynövényszaküzlet

 Átlapolt ajtókkal közértekre és húsboltokra

 cserélték le őket

 Ez a nép sok húst eszik

 és szüksége van élelmiszerboltokra hogy a spájzot ellássa kenyérhezvalóval

 Az arrentelai sugárút szeméttől bűzlik

 de a fiúk és a lányok elégedettnek tűnnek ahogy a hamisított tenisz-

szerkóikban flörtölnek

 Szomorú utca  bár felszabadultnak látszik

 Minthogy az embereknek nincs pénzük hajlanak a szórakozásra

 Főleg ha hangos és sikoltozni lehet

 Még mindig jobb mint annak a csöndje aki odautazott s felhagyott vele

hogy az együttérzés jeleit felmutassa

 A  felnőtt lábaimmal végiggyalogolok a sugárúton

 és hogy fölfakadjon a tályog felidézem azt a szupergorillát

 a napot mikor a dzsúdó-nagyágyú elvert

 csak mert az ellenfél csapatában játszottam és gólt szereztem

 Végigvonszolt a sárban a rózsaszín tréningruhám

 miatt elvesztettem a teknőckeretes szemüvegem és félvakon mentem

haza

 Egyedülálló nap volt

 amikor anyám előtt sírtam

 Házon kívüliek még sohase vertek meg

 A mieinktől elszenvedett verés nem számít

 de ha bemocskolják az utcán, az a végét jelenti egy lánynak aki épp csak

szokja még a megaláztatást és a melltartó pántját.

2017.

                                                                                           Lipp Márta fordítása

A recta da Arrentela termina numa curva
 como todas 
 O comércio local encontra-se praticamente fechado 
 a sapataria, o restaurante, a ervanária 
 Foram trocados por mercearias e talhos
 em portas intercaladas 
 Esta gente come muita carne
 e precisa das mercearias para abastecer a despensa de conduto
 A recta da Arrentela cheira a lixo,
 mas os rapazes e as raparigas parecem contentes a flirtarem montados nos seus ténis contrafeitos 
 É uma rua triste, embora pareça livre
 Não havendo dinheiro as pessoas tendem a entreter-se
 Mesmo que seja à bulha e aos gritos
 Sempre é melhor que o silêncio de quem por lá andou e deixou de ter as marcas para exibir o convívio 
 Percorro a recta com as minhas pernas crescidas 
 relembro as super gorila a incentivar os abcessos
 o dia em que a matulona do judo me deu porrada
 só porque marquei um golo e jogava na equipa adversária
 Arrastou-me pelo fato-de-treino rosa 
 pela lama e eu perdi os meus óculos tartaruga e tive de voltar às cegas para casa
 Foi o único dia 
 em que chorei à frente da mãe 
 Nunca tinha levado dos de fora da casa
 É que levar pancada dos nossos não conta,
 mas ser enxovalhado na rua dá cabo de uma rapariga, que ainda se estava a habituar à humilhação e à fisga do soutien.

2017

Cláudia Lucas Chéu portréja.(Forrás: Revista Caliban, vers illusztráció).

Kép: Belgrád rakpart, saját fotó.

A felfegyverkezett nők a leggyönyörűbbek

csőre töltött fegyverük

van a revolvertáskában,

készen hogy előrántsák bármilyen szituációban.

A felfegyverkezett nők nem gyártanak rímeket.

Lövéseket adnak a verseknek

s hogy a golyót visszanyerjék boncolásra küldik  a tetemet.

                                                                              Lipp Márta fordítása

As meninas armadas são as mais belas,

têm no coldre uma arma

lotada de munições,

pronta a ser sacada em inúmeras situações.

As meninas armadas não fazem rimas.

Dão tiros nos poemas

e mandam autopsiar o corpo para reaverem as balas. 

2014.

Cláudia Lucas Chéu (1978. Lisszabon). Portugál költő, dramaturg, forgatókönyvíró, színésznő. A művészeti végzettségek mellett a Lisszaboni Új Egyetem filozófia – esztétika szakán szerzett diplomát. Színház-  és  kiadó társalapító. Több, színházzal kapcsolatos könyve jelent meg, és 2014 óta négy verseskötete.